Page - 55 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

55 külföldröl ide kerulteknek tekinthetünk. Ez a joggal magyar bronz-korszaknak nevezett korszak a maga sajätos formäi ältal egeszen vilägosan körülhatärolt elterjedesi teruletevel messzire terjed a Kr. e. elsö evezred elsö felebe. Teruleten, valamint Euröpa egesz ejszaki reszen a vasat sokkal kesöbben kezdtek hasznälni, mint a keleti Alpesek közt es az Alpesek aljäban levö orszägokban, a melyekben mär ez evezred kezdetetöl fogva a vasnak sürü hasznälatäval a hallstatti müvelödes fejlödött ki. Epen azert ezeken a düsabb bronzfejlödessel birö videkeken tulajdonkepen nem is beszelhetünk a hallstatti müvelödes föllepeseröl, hanem csak egyes hallstatti formäknak ügy szölvän szörvänyos elöfordültäröl. Bukovinäban eddig meg egyetlen sajätlagos hallstatti tärgyra sem talältak. Az evezrednek közepe tajän delkeleti müvelödesi hatäsok ervenyesülnek Bukovinäban. Az a nagy szkytha nepcsaläd, mely a Pontus Euxinustöl ejszakra terulö termekeny siksägokon lakott es bizonyära a Kärpätok oldaläig eläga- zott, deli Oroszorszäg öriäsi sirhalmaiban szämos, reszben nagyon ertekes bizonysägait hagyta reänk sajätsägos, a görög müveszet ältal gazdagon meg- aranyozott müvelödesenek. Ennek gyönge, elveszö fenye bizonyära ide, ez erdös tartomänyba is eljutott. Egy Bukovinäban talält bronz tükör, valamint a Satulmare mellett, tört kövekkel körulepitett sirban talält ket- es häromszärnyü bronz nyilhegyek szolgälhatnak ennek bizonyitekaiül. A hlibokai sirhalmokban talält cserepedenyek is, köztük nehäny nagyon karcsü amphora, szinten a pontusi fazekasmesterseg szegenyes peldänyaiül tekinthetök. Koräbbi, azöta, sajnos, elkallödott regeszeti leletekröl szölö hatärozatlan tudösitäsok szerint ennek a kornak sirhalmaiba olykor-olykor gazdagabb tärgyakat is temettek. A Dnieszter melletti Stefanovkäban nagyobb földmunkälatok alkalmäval ket jellegzetes KözSp-La Tine-kori tärgyra akadtak, toväbbä egy szep bronz fibulära es egy kek üvegböl valö karpereczre. Ezek alkalmasint valami sirböl valök. Koruk a Kr. e. mäsodik szäzad, a mely idötäjt ezek a „kelta" tipusok Euröpa legnagyobb reszeben uralomra jutottak. A Kärpätok keleti töven akkor a bastarnokat lätjuk letclepedve, az elsö germän nepet, a mely a törte- nelem szinpadän föllep, minthogy mär Kr. e. 175-ben makedoniai Perseus kiräly biztatäsära ez a nep megtämadja a dardanokat a Balkän-felsziget szive- ben, hogy ekkent Itäliäba törjön ütat. Ez a tämadäs balül ütött ki, s aztän 169-ben Perseus kirälynak 20.000 embernyi szövetsegessel mennek segit- segere a römaiak eilen. Ettöl fogva a bastarnok több mint negy szäzadon ät a römai tärsadalom eilen intezett különfele tämadäsokban vesznek reszt, mig