Page - 61 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

61 a helynevek is, minók Komán, Kománestie és Komarestie. Román alakjok arra mutât, hogy ugyanekkor már oláhok is éltek ott, kikrôl e vidéken híteles alakban elôszôr a XII. század kôzepén tôrténik emlités. A Kárpátoktól keletre a románokról az elsó hír 1164-bôl való, midón egy byzanczi tórténetíró oláhokat említ Halics (Kelet-Galiczia) határán. Ugyanez idóben éjszakdunai oláhok „a Fekete-tenger vidékein" is emlittetnck mint a byzancziak szôvetségesei a magyarok eilen. E telepek azonban a Kárpátoktól éjszakra még nagyon gyérck, mert mikor egy byzanczi sereg Magyarország eilen nyomúlva, útját Moldván át a magyar-galicziai határ felé vette, e földet „pusztának és lakatlannak" találta. Ezt nem kell ugyan szó szerint vennünk, de mindenesetre jellemzi e vidék akkori népességi állapotát. A román telepedés a Kárpátoktól keletre kevéssel a bessenyóknek a Dunán túlra való kôltôzése után kezdódhetett, mikor e vidék egy ideig névleg kun uralom alatt állt, tényleg azonban uraüan maradt. A bekôltôzés leginkább nyugatról, Erdélybôl, illetóleg Magyarországból folyt(?), honnan késóbb a moldvai fejedelemség is alapíttatott. Epen ez okból kapta nevét Moldva hasonnevú éjszaknyugati folyójától (a Szereth egy egyik jobboldali mellék- folyójától), melynek mentén a leköltözö oláhok elsó telepeiket alapították. Különösen Máramaros a moldvai oláhok, valamint államszervezetok szülóanyja. E terméketlen hegyes vidékból Moldva dús síkjaira a kivándorlás már jóval a fejedelemség alapítása elótt kezdódhetett. Erdélyben és keleti Magyarország szomszédos részeiben, valamint a nyugati Havasalföldön a régi tórténeti hagyomány szerint még a római uralom idejéból éltek oláhok. A Traján Daciájának az a része számos gyarmatossal telepíttetvén be, csakhamar romanizáltatott s a római uralom megszúnte után is megtartotla a román népesség egy maradékát, mely a népvándorlás viharaiban a hegyes vidéken talált védelmet és menekúlést. A szlávoknak és a bolgároknak a Balkán-félszigeten, addig legnagyobb részt román terúleten tórtént meg- telepedése (VII. század) után a daciai oláhok rokon elemmel szaporodtak a Duna déli vidékeiról, mert a szláv és bolgár bevándorlás a román lakosságot a Balkán Du na-vidékeiról részint délre (macedo-románok), részint éjszakra (dako- románok) szorította ki. Ily bevándorlással szaporodva az éjszak-dunai oláhok, midón az idók ismét csöndesebbre fordúltak, megszerezték azt a terjeszkedó képességet, melynek segélyével lassanként a régi Dacia egész terúletét ellepték, úgy, hogy a kózépkor vége elótt a dako-román nyelvterúlet Dacia római tarto- mány terúletével, mint ma, csaknem összeesett, sót helyenként túlterjedt rajta.