Page - 66 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

66 Az emlitett hâborùkban, melyeket Lajos kirâly „a moldvai tartomàny visszaâllitâsa" czéljâbôl Bogdân ellen viselt, Sas vajda fiai a kiràly pârtjân âlltak. De minden erôfeszitése, hogy Bogdânt hôdolatra kényszeritse s a maga moldvai hiveit megvédje, meddô maradt; Sas fia, Balk, kénytelen volt atyai ôrôkét Moldvâban hagyni s Mâramarosba kôltôzni, hol a kirâly Bogdân egykori jôszâgait adomânyozta neki (1365). Drâgos és Sas vetette ugyan meg a Magyarorszâgra tâmaszkodô moldvai fejedelemség elsô alapjait, de Bogdân a tulajdonképeni megalapitôja a fejedelemségnek mint ônâllô âllamszervezetnek. Ô rôla Moldvât Bogdàniânak is nevezték, a tôrôkôk pedig Kara-Bogdânnak (Fekete-Bogdânia, egykor Fekete-Kunorszâg) mondtâk. I. Bogdântôl (1349—1365) szârmazik az elsô moldvai érczpénz vMo?ieia Moldavie — Bogdân Waiwofdaju fôlirattal; czimerûl a bôlényfej és a magyar Anjouk pajzsa van rajta. Ezt a pénzt Bukovinâban, a moldvai fejedelmek leg- régibb székhelyén talâltâk. Itt épitett Bogdân kolostor-templomot Radautzban, a késôbbi pûspôki templomot, melybe utôbb temetkezett. Sirirata, melyet Nagy Istvân 1480-ban készittetett, „ôreg Bogdân vajdânak" nevezi a nélkùl, hogy halâla évét jelezné. A moldvai krônikâk szerint hat esztendeig uralkodott. De az az 1365-ki okirat, melyben Lajos kirâly Balk vajdânak adja Bogdân mâramarosi jôszâgait, ama szokâsos megjegyzés nélkûl emliti, hogy meghalt volna; sôt inkâbb az a mondâs, hogy e jôszâgok „a hutelen Bogdântôl és fiaitôl elvétetnek" s Balknak adomânyoztatnak, an'a vall, hogy Bogdân még élt. E szerint a moldvai krônikâk adata oda igazitandô ki, hogy nem hat, hanem tizenhat évig uralkodott, a mi ôsszevâg a tôbbi fejedelmek uralkodâsânak idejére vonatkozô adatokkal. Az 1359-ki eseményeknél, még Bogdân uralkodâsa idejében emlitik Nagy Kâzmér lengyel kirâlynak a moldvai Ogyekbe valô beavatkozâsât. Istvân moldvai vajda halâla utân — irja Dlugosz lengyel krônikâs (meghalt 1480) — fiai, Istvân és Péter, ôsszevesztek az atyai ôrôkségen. Péter, az ifjabb, magyar segitséggel magâhoz ragadta az uralmat s bâtyjât megfosztotta ôrôkségétôl ; ez Kâzmér lengyel kirâlyhoz fordûlt s felajânlotta neki, hogy lengyel felsôbbség alâ helyezi Moldvât. Kâzmér 1359 Péter-Pâl napja kôrûl hadat kùldôtt Moldvâba Istvân segitségére. Csakhogy a lengyelek a sepeneczi terulet (sepenecensis terra Bukovinâban a Pruth és Dnieszter kôzt, hol Szipenicz kôzség ma is e nevet viseli) „ Polony ni"-nak nevezett erdôségeiben megverettek s tôbb lengyel ur moldvai fogsâgba kerult.