Page - 111 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

Il l emlékét örzi az úgy nevezett tatáremlék Vámánál. A betörest megboszúlandó Stainville tábornok még ez évben Moldvába nyomult s haái sarcz fizetésére kényszeríté a vajdát. A lakosság tetemes része a császáriakhoz csatlakozott. Moldva és Havasalfold népe e háború folyamán több ízben kérte a bécsi udvart, szabadítsa föl a török és fanariota uralom alól. De ez óhajtás többszöri bíztatás és a császári fegyverek gyózelmei daczára sem teljesúlt. A passzaroviczi béketárgyalásokban a császári meghatalmazottak a két fejede- lemség átengedését kóvetelték ugyan, de végúl megelégedtek az úgy nevezett Kis-Oláhországgal. Igy a lakosság bizalma mindinkább elfordúlt Ausztriától s Oroszországot kezdte fólszabadítójának tekinteni. Ez már az 1737—1739-ki háborúban kitúnt. Midón az osztrák csapatok Moldvába és Havasalföldre benyomúltak, a hangúlat Ausztria iránt már kevésbbé volt kedvezó, mint az elóbbi háborúban. A vajda s a nép irányadó része mindkét íejedelemségben orosz érzelmú volt. Ezt a passzaroviczi béke mellett fóleg az a magatartás okozta, melyet az osztrák politika a niemirovi kongresszuson (1737) a fejedelemségek irányában követett. A császár meg- bizottai azt kóvetelték, hogy Havasalföldön a Dimbowitza legyen a határ, Moldva meg a Pruthig engedtessék át Ausztriának. Ez az illetó terúletek szétosztását jelentette volna. Ez eilen azonban az oroszok tiltakoztak s azt kivánták, hogy Moldva és Oláhország orosz védnókség alatt független fejedelemségek legyenek. A két hatalom közötti ellentét egész ridegségében ekkor nyilvánúlt elószór. A háború, melyet Ausztria Oroszországgal szóvet- kezve indított, a szóvetséges felekre nagyon egyenetlenúl végzódótt. Ausztriá- nak a szerencsétlen belgrádi békében le kellett mondania Kis-Oláhországról és sok egyébról, ellenben Oroszország csak hasznot húzott a háborúból. A háború elején az ojtozi szoroson és Kimpolungon át osztrák csapatok nyomúltak az országba, de nem tarthatták magukat, hanem a határ órzésére s alkalmilag portyázásra kellett szorítkozniok. Osszehasonlíthatatlanúl több sikerrel múkódtek az oroszok 1739-ben. Münnich tábornagy Bukovinában kelt át a Dnieszteren s augusztus 28-án Stawczánál döntö csapást mért a törökökre, kik egész Benderig visszavonúltak. Két nappal késóbb Chotin vára adta meg magát. Münnich erre ellenállás nélkül Jászvásárig nyomúlt s ott fogadta szeptember 16-án a bojárok és a püspökök hódolatát. A meg- hódolás foltételei kimondják, hogy az orosz védelem alá helyezkedó fejedelem- ségben sem oroszok, sem görögök, sem más idegenek nem viselhetnek közhivatalt.