Page - 113 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

113 Az Ausztriához való kapcsolás. A bécsi udvar, hogy birtokterúletét megóvja, valamint hogy Kelet- Európa politikai egyensulyát fontartsa, kevéssel az orosz-török háború kitórése után katonai örvonalat vont Moldva és Oláhország felé s nagy terúleteket megszállott, melyek egykor Erdélyhez tartoztak, de csellel, vagy erószakkal elvétettek tóle. Ugyane czélból 1771 július 6-án a portával szerzódést kötött, melyben a szultán Kis-Oláhország átengedését igéri, ha Ausztria, esedeg fegyveres eróvel is, elfogadható békét eszközöl ki neki Oroszországtól. E terúlet megszerzését Kaunitz államkanczellár akkor sem téveszté szem elöl, mikor a háború további folyama, valamint Lengyelország fölosztäsa a helyzetet annyira megváltoztatta, hogy Ausztria nem teljesíthette tóbbé elvállalt kotelezettségeit. Immár azt ajánlotta, hogy a bécsi udvar 5—6 milliót kináljon Kis-Oláhországért a portának, mely e pénzzel méltányosabb béke- fóltételeket vásárolhat Oroszországtól. József császár azonban egész határozottan fólszólalt e terv eilen, mert Kis-Oláhországért ilyen pénzáldozatot hozni nem találta érdemesnek. Végúl is csak kelletlenúl nyugodott bele az államkanczellár javaslatába, mely azonban nem hajtatott végre. Meghiúsúlt az azon ultimátumon, melyet Oroszország 1773 márcziusban intézett a portához s melyben kijelentette, hogy a béke- tárgyalásokból a pénzbeli kárpódás eszméje fóltétlenúl kizárandó. Ekkor II. József császár más tervvel állt eló. Azok a tapasztalatok, melyeket II. József erdélyi útja kózben 1773 nyarán szerzett, még inkább megszilárdították azon nézetében, hogy Kis- Oláhországnak csekély értéke van. Ep oly értéktelennek tartotta az erdélyi órvonal alakításakor megszállt oláh terúletet. Ellenben azt találta, hogy a tórók terúlet egy másik foszlánya, Moldvaország éjszaki sarka, vagyis a mai Bukovina, nemcsak alkalmas határkikerekítés lenne, hanem kivált katonai tekintetben kivánatos ósszekóttetésúl is szolgálna Erdély és az újonnan szerzett Galiczia kózt. Ez a terúlet — írta anyjának 1773 június 19-én Szász-Régen- ból — legalább ér annyit, mint Kis-Oláhország, s az Erdélybe kebelezett oláh terúletek visszaadása fejében kétségkivúl megkaphatni a portától. Kérte tehát, hogy Kaunitz herczeg foglalkozzék a kérdéssel. A császár nem maradt a terv megpenditésénél, hanem szokott buzgalmá- val dolgozni is kezdett annak megvalósításán. Még Radnából Felsó-Moldvába B 15