Page - 148 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

148 kodtak; a lclkészkedó papság azonban sovány stola-jóvedelmén kivúl csupán kegyes adományokra volt szorúlva. Ily kórülmények között természetesen szó sem lehetett a papság kelló képzéséról és a hivók lelki ügyeinek igazán üdvös gondozásáról. E baj annál érezhetóbb lett az által, hogy magában a tartományban a putnai kolostor egy magán iskoláján kivúl egyctlen oly intézet sem volt, a hol a papság magasabb egyházi méltóságokra való kiképzésben részesúlhetett volna. A kolostorok sem tehettek ez irányban semmit, mivel tetemes földbirtokuk a rosz gazdálkodás és a hiányos ellen- órzés miatt nem jövedelmezett eleget; sót ellenkezóleg még el is voltak adósodva, és épen csak annyit tudtak jószágaikból elóteremteni, a mennyiból szerzeteseiket úgy, a hogy, eltartották. Az ellenórzés pedig azért volt hiányos, mivel nem Bukovina püspókének fónhatósága alatt állottak, hanem a távoli jassyi (jászvásári) érsekségnek voltak alárendelve. A bekebelezés idején tehát a bukovinai egyház állapota ugyancsak szomorú volt; a mint azonban a tartomány osztrák uralom alá jutott, e tekintetben csakhamar örvendetes változás állott be. Már az akkori püspök, Chereskul (Fereskul) Dositheu, magától is arra a meggyózódésre jutott, hogy a szerzetes papságot jószágainak kezelése s az azzal járó világi ügyek-bajok mindinkább elidegenítik tulajdonképeni hivatá- sától. Erett megfontolás után tehát ónként fólajánlotta a maga és utódai nevében évi 8000 forint fizetésért püspóksége jószágait a császári udvarnak. Ez átengedést azonban, a mint az új tartomány kormányzójának 1782 október 29-én kelt román nyelvú okiratából kitetszik, úgy értette a püspök, hogy birtokait csupán haszonélvezetre és bizonytalan idóre adja át a császári udvarnak, azonban ennek a haszonbérletról való lemondása esetére határo- zottan kikötötte, hogy a jószágok ismét a püspókségre szálljanak vissza. Az udvar sem gondolt a birtokok megvételére, csupán az volt a czélja, hogy jobb kezelés által jóvedelmezóbbekké s a góróg-keleti egyház szellemi és anyagi javainak gyarapítására alkalmasabbakká tegye a püspókség és a kolostorok jószágait. Ehhez képest tudtára adták a püspóknek, hogy leg- felsóbb elhatározás értelmében 1783 április elejével birtokai a császári kormány kezelésébe mcnnek át. Netáni aggodalmainak eloszlatására azonban az udvari haditanács 1783 márczius 19-én Enzenberg katonai kormányzóhoz intézett leíratában a püspököt megnyugtatták az iránt, hogy „az egyházmegye és a kolostorok, vagy egyéb vallási intézetek jószágait az állami kezelésbe való ezen átvétel által egyáltalán nem vonják el eredeti czéljuktól, sót eilen-