Page - 183 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

183 róvid és vékony, a lábszáruk meglehetósen hosszú, a lábuk feje hosszú, magas és kózepesen széles. A Bukovina tóbb kózségébcn nagyobb számban együtt lakó n/met, magyar és tót gyarmatosok, valamint a lippován oroszok, minthogy más tórzsbeliekkel való vegyes házasságok e bevándorlottaknál jóformán soha scm fordúlnak ció, vagy legalább is szerfólótt ritkák, fajrokonaik testalkati saját- ságait mutatják. A lippovánok tóbbnyire szóke hajúak és kék vagy szürke szemúek. Vallási okokból idegenkednek a himlóoltástól. A tótok tóbbnyire magas termetúek és a legtóbbnek barna haja van, a mely elég gyakran vóróscsbe játszó. Arczuk hosszú. Bukovina meglehetós számú órményeinél a barna faj az általános. Orruk rendesen igen magas és ívelt. A tartomány számos czigánya kózótt már gyakoribb eset a vegyes házasság, de még az ilyenból származó gyermekeknél is meglátszik a czigány vér a fekete szemekben, a sótét, sokszor góndór hajban és a bór barnás szinében, tehát csupa olyan vonásokban, a melyek a barna faj jellemzói. A belfóldi czigányok lassanként beolvadnak a benszülótt lakosságba, a mely elórelátható idón belúl teljesen fól fogja óket szivni. A románok. Bukovinának az osztrák tartományok kózé való bekebelezése idején az ország lakossága majdnem teljesen románokból állott; csupán a Cámpul- lungului rúsese nevezetú kerúletet vagy vidéket (tinutuí vagy oculul) lakta a huculok (hu^aní) ruten tórzse. Az a néhány kereskedó órmény és zsidó család, mely akkoriban csak a városokban és mezóvárosokban élt, meg sem látszott a román népcsség kózótt. E számbeli nagy tóbbségüket azonban ;iz oláhok nem tartották meg a mai napig. Némely vidékeknek német, tót, vagy magyar gyarmatosokkal való betelepítése, nemkülónben galicziai rutén munkásoknak magán- vagy kolostori jószágokon való megtelepedése, valamint az ország hivatalainak galicziai és csehországi tisztviselókkel tórtént betóltése, végúl számos idegennek magánszolgálatba való fogadása útján lassanként a románok számbeli nagy tóbbsége mindinkább csókkent. Az oláh mester- emberek és kereskedók legnagyobb részt letúntek, minthogy az idegenekkel való vcrsenyben nem tudtak helyt állani. A falukon pedig, a hol, kivált a Galicziával szomszédos vidékeken nagy számban telepedtek le a rutén mezei münkások, idó haladtával a román parasztság eltanúlta a rutén jóvevények