Page - 184 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20
Image of the Page - 184 -
Text of the Page - 184 -
184
nyelvét, s már a második nemzedék a családi életben is ezt a nyelvet kezdte
beszélni, úgy, hogy lassanként az oláh nyelv innen is sok helyütt kiszorúlt.
Igy tórtént aztán, hogy a román nyelv számos faluban kihalt, s a városokban
és mezóvárosokban is jóval szúkebb körre szorúlt.
Társadalmi osztályozás tekintetében a román nép valaha a következö
rendekre tagolódott: papok és szerzetesek, bojárok (boíerl), ruptasok (rupta$l),
kurtanemesek (reze$l) és mazilok (mazitt, vagyis nemesi rendú volt állami
hivatalnokok), városi polgárok (tárgovetl, orá$ení) és jobbágyok (cläca$l).
A bojárok, ruptasok és kurtanemesek alkották a nemességet és a kolosto-
rokkal, meg a városi lakókkal együtt a földbirtokos osztályt, a nemesi és
kolostori jószágokon megtelepúlt jobbágyok (cláca$l'), vagy mezei munkások
ellenben a földbirtok nélküli parasztságot. A bojárok egy vagy több jószág
urai, a ruptasok és mazilok ellenben csak jószágrészek tulajdonosai, míg a
kurtanemesek csak kisebb-nagyobb földbirtokok gazdái voltak. A kimpolungi
kerúlet lakói szabad parasztok valának s a tartománynak Ausztriába tortént
bekebelezése elótt bizonyos húbéri viszonyban álltak a moldvai vajdával.
E társadalmi osztályok még ma is fónnállnak ugyan, de már mégis azzal a
külonbséggel, hogy a hajdani mezei munkásokból és jobbágyokból szabad
földbirtokos parasztok lettek (ttranl), és hogy a kimpolungi kerúlet szabad
parasztjai egy hosszas pör kovetkeztében egykori terúletükból sokat vesztettek.
Bukovina románjai nyílt eszú, nemes érzésú, vallásos nép, a melynek
az isteni gondviselésbe vetett bizodalma a fatalizmussal határos. Ezt fejezi ki
e kozmondásuk is : „ cemí-a fi, scris, mi s a íntémplál" (A mi rólam meg
van irva, az be is fog rám következni). Oseitöl örökölt vallását, a görög-
keleti hitet isteni intézményként szereti és tiszteli a román, s a papjaiban
nemcsak az Ur szolgáit és igéje hirdetóit, hanem egyúttal az emberek csele-
kedeteinek bíráit is látja, a kik korlátlan hatalommal vannak folruházva,
hogy lelkiekben üdvre vagy kárhozatra ítéljenek. Ep ezért a legmélyebb
tisztelettel és lelki dolgokban szinte vak bizodalommal van irántuk. A románok
szivósan ragaszkodnak öseik hitéhez és szokásaihoz, a melytöl nem konnyú
öket eltántorítani. Lelkiismeretességük példás és a becsúletszót a világon
semmiért sem szegnék meg, még akkor sem, ha elhamarkodottan kototték le.
Azt tartják e részben, hogy: vpe linde ese cuvéntul, ese sufletull" (A mely
úton a szó kiröppen, azon száll ki a lélek is). Az adott szót szentesító kézadás
olyan elöttük, mint akár az eskü. E mellett igen érzékenyek és soha sem
felejtik el, ha valaki sértoleg vagy igazságtalanúl bánt velilk. Ellenben öszinte
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bukovina, Volume 20
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Bukovina
- Volume
- 20
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1899
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 548
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch