Page - 192 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

192 A nemesség és általában az értelmiség ma már legtóbbnyire európai divat szerint óltózkódik. Régebben azonban a nemesség, az egész értelmiség és a városi lakosság ruházata hoszszában csíkos, selyem vagy gyapjú szóvetú, széles, bokáig éró kóntósból (dobon) állott, mely szintén selyem t csíkos, tóbb méter hosszú óvvel (bráu) volt a derékhoz szorítva. Ebbe az óvbe dugta ki-ki a kézi fegyverét, egy-két pisztolyt és tórt. E kóntós fólé majdnem ugyanolyan hosszú, kék vagy fekete posztóból készúlt, széles újjú, béllelt vagy bélleletlen felóltó (glubeá) kerúlt, s erre megint rosz idóben még egy hasonló, de finom prémmel bélelt felsó ruha (blaná, ca(aveicá). Szigorúbb hidegben és úton rendesen vagy medve-, vagy farkas-bundát ($itbá) viseltek. A fejükón finom, henger alakú, nem igen magas báránybór süveget (cáctulá) hordtak, a melynek a teteje kivúl bársonynyal volt borítva. Lábbeliúl czipó (püpucí) vagy útazó csizma (clobote) szolgált. A kurtanemesek (reze$í), kiknek életmódja ma a parasztokétól alig külónbózik, azért még mindig méltóságukon alólinak tartanák, bármily szegények is külónben, hogy kózón- séges parasztok módjára óltózzenek s a férfiak legalább egy mellénynyel (camedelcá) s felsó nadrággal (nádragl, pantalonlj, a nók pedig a szoknva (fu$tá), zeke (scurteicá) vagy kópenyke (cataveicá) felóltésével igyekeznek magukat a parasztoktól megkülónbóztetni. A ruhák szóvete s majdnem az ósszes ruhanemú otthon a háznál készúl. A román asszony maga ruházza jóformán az egész háznépét. S ha egyik- másik sok egyéb munkája miatt nem gyózi a kenderét, lenjét vagy gyapjúját mind megfonni, akkor fonó vagy tollfosztó kalákát (clacá de tors fi de sc&rminat) rendeznek, hogy így szaporábban menjen a dolog. A mezei munka a férfiak dolga; de azért bizony a nók is segítenek benne, kivált a szénahordásnál, kukoricza- vagy burgonyakapálásnál és szüretelésnél. Ha ilyenkor a gazdasszony csecsemójére vagy apró gyerme- keire is kénytelen még vigyázni, kicsinyeit kiviszi magával a mezóre s ott valahol az árnyékban ágyat vet nekik s mindaddig magukra hagyja óket, míg sirásukkal a munkától el nem szólítják. Ha a gazda nem gyózi a fóldjét egymaga és a rendes munkaerejével megmívelni, vagy a gazdagabb termést betakarítani: akkor erre is egy-egy fél- vagy negyednapos kalákát (clacá) rendez, a melyre a falu ósszes munka- bíró embereit, a kiknek segítségére számíthatni, elótte való nap meghíjja. Ha, mint rendesen, fiatal legények és leányok is vannak a társaságban: akkor nem igen esik meg az ilyen munka muzsikaszó nélkül, a mi mellett annál