Page - 196 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

196 Mulfimea copiilor, bvcuriea fi averea Románvlvi! (Sok gycrck a román Oróme és vagyona) tartja a kózmondás. Ehhez képest valóban szerencsét- lennek is érzi magát minden román asszony, ha nincs gyermeke. Annál nagyobb az óróme neki is, meg az urának is, ha áldott állapotba jut. Mind a ketten a legédesebb reménységgel eltelve gondolnak szúntelen a várható utódokra, kikben nemcsák nevük és vagyonuk órókóseit látják, haneni aggkoruk hálás gyámolait és még a síron túl is órók üdvósségük áhítatos gondozóit, a kik majd értük imádkoznak. Ep azért a várandós asszony féltékeny gonddal órizkedik mindattól, a mi magzatának árthatna, mert a torzszülóttet a legnagyobb szerencsétlenségnek, a halva született gyermekel pedig sulyos vétek büntetésének tartják. Nehéz óráinak elérkezte elótt az asszony mcggyónik és az oltári szent- séghez járúl s miséket is mondat szerencsés szúléseért. Mindjárt a gyermek világra jótte s a gyerekágyas (,lehuzá, nepoatá) legelsó ápolása után a bába a fóldre teszi a kisdedet s aztán oda hívja az apát, a ki kalapját vagy sapkáját a fején tartva lép a szobába, aztán annak jeléúl, hogy a gyermeket a magáénak ismcri el, fólveszi a fóldról, megcsókolja s az anyjának adja át, kinek szintén megcsókolja a homlokát. Ha e kózben a bába a férj fejéról leveszi a sapkát vagy kalapot, ez annak a jele, hogy az újszülótt fiú, s ilyenkor annál nagyobb az apa oróme. Erre értesítik a falu papját, a ki oda megy s a gyermeket, valamint az egész házat meghinti szenteltvízzel, vagy ezt esetleg a bábával végezteti, hogy a gonosz lelkek hatalma és egyéb szerenesétlenség távol maradjon a gyermekágyastól és a kisdedtól. Mihelyt az asszony szomszédai, rokonai és barátnéi a szerencsés szúlés hírét meghallják, azonnal ellátogat- nak a betegágyashoz mindenféle ajándékkal frodin), a mi tóbbnyire élelmi szerekból áll, s üdvózlik az új Bvendégu-et (oaspe) meg az édes anyját. E látogatások és ajándékozások a keresztelóig tartanak, a melyet, ha a kórúl- mények másként nem kivánják, rendesen a születés után nyolczad napon szoktak megtartani. Általánosan elterjedt hiedelem szerint a születés utáni három elsó nap alatt a sors-istennók (ürditoarele, ur ditele) ellátogatnak az újszülótthóz és megállapítják az élete sorsát, nevezetesebb eseményeit. Azért mondja a felnótl ember is, ha valami balsors éri az életben : A$d mi-a fost urdital (Igy volt rólam elvégezve). E három elsó nap éjszakáin szúntelen ég a világitó a szobában, melynek az ablakait azonban úgy befüggónyózik, hogy a világosság kinn az útezán észrevehetó ne legyen, mert külónben rosz asszonyok vagy