Page - 198 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

198 a szomszédságba sem, valamint a templomba is csak ez idó cltcltével mohct. Ekkor a csecsemójét is magával viszi az egyházba, de annak a kapuja elótt künn várakozik, míg a pap az ezen alkalomra való imádságokat elmondván, be nem bocsátja. Erre a gyermeket a pap a balkarjára véve, beviszi a templomba, meghajol vele az ikonostasis négy alsó legkiválóbb képe elótt, s ha fiúgyermek, még az oltár jobb oldalára megy vele és aztán visszaadja az anyjának, a ki a szent mise alatt az úrvacsorához viszi. Ha az anya a cseesemóvel emberek kózé megy, mindig valami piros tárgyat kot annak a nyakára vagy a pólyáiba, hogy meg ne ígézzék (ca sá nu se dioachíe). Epen ezért midenkinek, a ki a gyermeket megnézi, vagy róla beszél, hozzá kcll tennie: ptíu, ptiu! sá nu fie de dioc — pfú, pfú, meg ne igézzenek! A román nó maga szoptatja a gyermekeit. Mikor a kisdedet a bolcsóben ringatják, gyakran altató danákat (cñntece de leagán) dúdolnak neki. A gyermeket rendesen egy vagy másfél évig szoptatják (laptare). Ha a kisdednek valami baja esik, a megrémúlt anya mindenféle háziorvosságot próbál, a minót az oregebb asszonyok tómérdeket tudnak ajánlani; ha pedig ezek nem használnak, szentúl hiszi, hogy a rosz lelkek rontották meg és azok gátolják a gyermek egészséges fejlódését. Ezek ellen vagy a paphoz, vagy varázsigékhez (descántece) folyamodik. Ha azok sem segítenek, akkor a gyermek keresztnevét valami mással, sokszor állat- vagy nOvénynévvel eserélik fól, minók pl. Lupul (Farkas), Ursul (Medve), Bujor (Bazsarózsa), Floarea (Virág), Gar afila (Szegfú), stb., s ezt abban a szent hitben teszik, hogy ezzel a gyermek fólgyógyúlását elósegítik, a mi ha csakugyan bckóvet- kezik, akkor a gyermek egész életére megtartja az így kapott nevet. Mihelyt a gyermek járni kezd, mlndjárt mindenféle játékkal gyakorolja testi-lelki erejét. A mindkét nembeli gyermekek küzos játékai a de-a mí (a oarbá (vak maeska vagy szembekótósdi), a de-a puií gail, vagy de-a pvü a gatea (csibék és kánya), de-a poarca (a malacznak vásárra hajtása). A fiúk legkedveltebb játékai a de-a mingea (labdajáték), de-a páretele vagy de-a meta (kifutós vagy métás labdajáték), de-a trántü (birkozás), stb. A de-a mingea nevú labdajátékot két vagy három pár fiú játszsza, kik kozúl egy vagy két pár botokkal bizonyos távolban egymástól elhelyezkedik s egy kis lyukat vájván a fóldbe, a bot egyik végét folyton a lyukban tartják s aira ügyelnek, hogy a mogóttük álló két labdavetó a labdát a lyukba ne dobhassa. Mialatt az egyik labdadobó társának igyekszik elkapásra dobni a labdát, azalatt az ellenfelek a labdát a botjaikkal elütni s a pálva kOzepén