Page - 215 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

215 Alig van olyan román ember, a ki a baba Doc/iiea-ró\ ne tudna valamit regélni. E részben ósi mythikus, részben keresztény egyházi szokásokban gyókerezó alak a tél személyesítóje. Vén asszonynak képzelik, a ki a Kárpátok legmagasb csúcsain lakik s tóbb kozsokot visel egymás fólótt. Mikor elérkezik az ünnepe, a mely az egyház naptára szerint márczius i./l3.-ára esik, lejón a hegyekról, de már 3, 6, 12, 24 vagy 36 nappal elóbb elkezdi magáról a szerint, a mint tóbb vagy kevesebb kozsok van rajta, ezeket egyenként levetni. Ettól támad ilyenkor, a tavaszi napéjegyenlóség idején a sok szélvész és hózivatar. A néphit szerint a tél-anyó ilnnepét ugyanannyi zimankós nap Az eke megáldása tavaszszal. kóveti, a mennyi megelózte. E napokat dilele babel Dochiel (a baba Dochiea napjai) néven tartják számon. A tavasz Szent Elek (márczius 17./29.) napjával kezdódik. Azt tartják, hogy e napon a fóldkéreg likacsai kitágúlnak, hogy kimászhasson rajtuk az a sok mindenféle állat, a mely a telet a fóldben tóltótte. Ilyenkor meg- vizsgálják a méhkasokat s ha az idójárás engedi, ki is viszik a szabadba; továbbá megteszik a fóld megmunkálásához való elókészúleteket. Kiváló ünnepiességgel tórténik az ekének elsó kivontatása. A ház udvarán álló eke elé négy ókrót fognak. Az elsó pár ókór szarvai kóré vetett kótél végét egy kis fiú fogja. A béres a második pár baloldára áll, az eketartó pedig hátúl az egyik kezében az ekeszarvát (cornul plugului), a másikban meg az ósztókét tartja. Erre kilép a házból a gazdasszony s a kezében lévó serpenyón