Page - 229 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

229 legények körbe ülnek s egy fonálon lévó gyúrút tologatnak sebesen körös- körül. A kózépen álló legénynek el kell találnia, kinél van a gyúrú, s a kinél eltalálja, az váltja öt föl a találgatásban. A gyertyácska ('iwiczeczka) játéknál égó fenyúszilánkot adnak kézról-kézre, s a kinél kialszik, annak az összes játszótársait sorba kell csókolnia. Tánczok. Vasárnap és ünnepen, a mint a hegedú (skrypka), czimbalom (cembaty), vagy a csörgös dob (wvzkalo, reszeto) megszólal, legény és leány mind teljes ünnepi díszben a korcsmába, nyáron pedig ki a rétre siet, hogy ott táncz (danec) és énekszó mellett mulasson. A táncz rendesen délután két órakor kezdödik s napnyugtáig tart. A legények elöbb magukban kezdik s ezalatt a leányok félre állva nézelódnek. Csak a legény-táncz (rozwodyty danec) után hívja elö mindenik suhancz a maga kedvesét, s csakhamar vigan forog az egész társaság a kör kozepén tllö zenészek korúl A legszokottabb táncz a kolomejka, már ritkább a serbyn és az arkan, a melyet csak a legények járnak. Ez több részból áll s hozzá ilyenféle tánczdalokat énekelnek: Talpra fiúk, tropota, Ez a munka, hajaha! Ördög vigye el a vargát, Ne kiméld a csizmád sarkát! A Czeremosz vidékén a tánczot a következö dalokkal kezdik el: Rajta, kezdjük el a tánczot, Uristen nevébe'; Mulatságunk' görbe szemmel a vénség ne nézze. Rajta, perduljünk a tánczra vidám nota mellett, Rátartós lány a legénynek soh'se tetszett, kellett. Nowisilki muzsikusok, álljatok a körbe, Hadd járom jó régi módra, a kedvem' kitöltve. „Tánczolj, járjad, a míg gyözöd, de ne simúlj hozzám." ,Pedig a táncz nem is ízlik, ha rám nem dólsz, rózsám.' A tánczhelyen önti ki epéjét a legény gúnydalokban, hogy valamely lányon vagy vetélytárson boszút álljon. De a vasárnapi és ünnepi tánczon kivúl a kaláka (klaka vagy tolokd'), vagyis az egymást kölcsönösen kisegító társas mezei munka alkalmával, melyet a rutének többnyire a kisebb ünnepeken végeznek ingyen, csupán viszontszolgálat fejében, szintén tánczol és dalol a munka befejeztével a jókedvú ifjúság. Igy pl. a tengeri kapálásánál ezt a nótát éneklik: A tengeri kapálatlan, a tengeri zöldel; Szeretómért fáj a szívem, érte bánat tñlt el.