Page - 238 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

A meghívások elvégeztével a meghívók haza térnek, s ott este felé a falusi ifjúság zeneszó és a jegyespártól adta pálinka mellett mulat. Utóbb párosával bemennek a nagy szobába (chata). Ennek a bevonúlásnak zawodeny (a házba való bevezetés), vagy zaczynajnycia (a kezdet) a neve. A meny- asszonytól a legények búcsúzóúl csillagokká ósszevarrt és aranyfüsttel bevont télizóld-leveleket kapnak, hogy azokat kokárdáúl fóltúzzék. Ezen az estén választja ki a menyasszony és a vólegény a maga díszkiséretét, úgy nevezett nbojár"-jait s ezeknek a kalapjait is aranyozott télizóld-levelekkel ékesítik fól. A két lakodalmas ház kozt azonban ez estén csak annyi érintkezés van, hogy a S7vaszki néven már említett víg menyecskék énekszóval elviszik a vólegény házába a hímzett inget és a keszkenót (szereñka), melyet a meny- asszony a vólegényének nászajándékúl adni kóteles. Viszont a vólegénytól más asszonyok a menyasszonyhoz viszik a sárga csizmát és a szokásos darab fínom gyolcsot (rantuch vagy pokrywalo). A tulajdonképeni menyekz'ó (sljub) napján reggel a vólegény és a meny- asszony a templomba menetre készúlódik. Mind a két háznál egybegyúlnek a batko, a matka és a tóbbi vendégek, kik kózúl a férfiak két-két kalácsot, fél oka pálinkát vagy egy kevés sót, a nók egy-egy tyúkot visznek aján- dékba. Utóbbi idóben azonban a Bukovinában mind jobban terjedó mérték- letességi mozgalom kóvetkeztében a lakodalmakat már majdnem mindenütt pálinkaivás nélkül tartják. A szoba kózepére falóczát állítanak, a melyen a szülék foglalnak helyet s kezükben sót és kenyeret tartanak. Lábuknál egy zsúp szalma van kiterítve, arra pedig daróczot borítanak, melyre egy vánkost tesznek. Erre térdel a menyasszony, illetóleg a másik háznál a vólegény, mire a legtekintélyesebb nászvendég a kóvetkezó búcsúztatóba kezd: „ Az Atyának és Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében, Amen. Ez a gyermek itt letérdelt és meghajtja fejét az atyai szék elótt, az Uristen elótt, a legtisztább Szúz, a fényes világ, a szép atyafiság, a tisztes asztal, az Isten adományai elótt; apja és anyja, bátyjai és nénjei, a násznagy és nászasszony, nagybátyjai és nagynénjei, ósszes rokonai, minden szomszédai elótt és ti elóttetek, tisztes keresztények ; meghajol elóttetek, mint a viaszgyertya a templomi szentképek elótt. A szóvétnek világít és lobog és leveri az ellenséget lángjával. Ez a gyermek pedig bocsánatot kér: legelóbb is az Uristentól, aztán meghajol elóttetek és bocsánatot, áldást kér tóletek; áldjátok meg mindnyájan, jámbor keresztények, boldogsággal és egészséggel, hosszú élettel és jólléttel; kisér- jétek szerencsés órában életének hosszú útjára. Ime, másodszor is kéri e gyer-