Page - 239 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

inck bocsánatotokat és áldástokat; harmadszor is kéri,u stb. Mindenik kérésre czt fclclik a jelenlévók: „Isten bocsásson meg nekcd, Isten áldjon meg!" Mielött a menyasszony és a vólegény a szülei házból távoznék, hogy külön-külön mindenik a maga kiséretével a templomba menjen, búzával hintik meg óket. Utján a menyasszonyt a két nyoszolyóleány, a nászasszony, az egyik srvaszka és bojárjai, a vólegényt pedig a vófélyek, a násznagy, a hvüeivka és díszórsége (bojárjai) kisérik. Mind a két menet elején a bojárok haladnak, az utánuk menó kocsik elsején pedig a fenyúfácskát viszik. A templomba menés közben zenekiséret mellett ezt éneklik : Hová leszen útunk má' ma? J Apját kéri keseregve: Erdö, berek vadonába? Apám, édes, draga lelkem, Erdon, berken ma nem leszünk, ¡ E tengerból ments ki engem! A templomba igyckezünk. „Lányom, ha ezt megtchctném! Tenger habját nem csapkodja, Másé vagy már, nem az enyém, Menyasszonyunk sír zokogva; Urad, a ki elvesz, nem én." A templom elótt mind a két menet találkozik. Benn az oltár elótt torténik az esküvó, a melynél elóbb gyúrút cserélnek, aztán a menyasszony és a vólegény fejére fölteszik a koszorúkat, mialatt künn pisztolyokat sütnek el, benn pedig erre az oltár kórúljárása kóvetkezik, mikózben az új pár fejére czukordarabkákat és mogyorót szórnak. Az esketés bivatalos tanúi az elsó násznagy és a nászanya. Mikor a jegyespár az oltár elé áll, egyik a másiknak a lábára igyekszik lépni, mert azt hiszik, hogy a melyik a másiknak a lábára hág, az fog a másikon a házaséletben uralkodni. Mikor a menyasszony már a kapu felé közeledik, a bojárok ezt a dalt hangoztatják : Édes anyám, jöjj elömbe Honnan jöttünk, mit csináltunk, Szépen fonott kalácsokkal, Közel-e, vagy messze jártunk? Jöjj elömbe jó szándokkal. Pedig szerencsével jártam, Vagy nem akarsz köszönteni, Mindjárt férjet is találtam. Honnan jöttünk, megkérdeni? A szülói házba való bevonúlásnál a menyasszonyt is, a vólegényt is kalácscsal és sóval fogadja az anyja. A násznép az elól vitt fáeska után párosával megy be a házba, elóbb azonban a menet elején haladó vófély a botjával keresztet vet az ajtófélfára, mi közben ezt éneklik : „Hoza, hoza, hoza-sZa", Vegyünk neki paripát; El ne vesztsük a „kodasz"-t Megérdemli a kis legény, Vessünk neki pár garast, Hogy ne járjon gyalog szegény.