Page - 244 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

rendesen úgy szólítja a feleségét, hogy a keresztneve elé oda teszi a nia szócskát, melylyel az állatokat szokás biztatni. A tánczos is olykor csak egy füttyentéssel szólítja föl a párját. A rutén asszony elhalálozását az ura a pap- nak néhol e szókkal jclenti be: „ A cselédségemhez tartozó elpatkóltA rutén nó, sajnos, még ma is abban a rabszolgai helyzetben van a népnél, mint ezredévvel ezelótt. Erre czéloznak az ilyenféle kózmondások is: „Hosszú haj, rövid ész." „Magasabb a kucsma, mint a konty" (tulajdonképen a kóczból való kerpa). Ez azonban még sem az egész rutén népnél van így. A rutén asszony, úgy látszik, soha sem gondol a válásra; a férj olykor maga biráskodik, s ha az asszonynyal egyáltalában nincs megelégedve, el is kergeti a háztól. Ha azonban kiderúl, hogy az asszony nem volt hibás, a falu birája a férjet bezáratja. A mely férj a feleségét igaz ok nélkül bántalmazta, fájdalom- és hallgatásdíjjal megvásárolhatja az asszonytól, hogy ne menjen panaszra. A hútlen asszonyt rendesen mindjárt a vétke kitudódása után jól helybenhagyja az ura. A csábitóra pedig a férj és barátai jókora fütykösökkel fölfegyverkezve mindaddig leskelödnek, míg egyszer jól el nem páholhatják, sót sokszor vérbe-fagyva hagyják. A háztartás és a gazdaság gondja a két hilves között megoszlik. Eleinte, míg az új házasok a férj szüléinél laknak, az ifjú par, de különösen a fíatal asszony teljesen.alá van rendelve az óregeknek. Egyetlen kis szobácskában (chatczena) húzódnak meg, és ha külón háztartásuk van is, egészen a szülék felügyelete alatt állnak s mindent az ó tanácsaik szerint kell tenniuk. Csak mikor a fíatal férj a szüléitól kajx)tt telken a saját kunyhóját folépítette, akkor kezd a maga kezére gazdálkodni, a mit úgy mondanak, hogy „elvált" vagy „elszakadt" (win widdilyrvsja, widokromywsja). Ebbe az új otthonába viszi az új gazda a szüléitól kapott gazdasági fülszerelést és a barmokat is, mikor aztán teljesen ónállóvá lesz, ó az úr a maga házában és a gazdasá- gäban is, a hol mindenki engedelmességgel tartozik neki. A rutén nép általában igen jámbor és vallásos. Soha sem mulasztja el a reggeli vagy az esti imádságát s elalvás elótt a vánkosára keresztet vetve így szól : Dicsó kereszt a fejemnél, Tisztaságos hely alattani, Lábamnál az Úr hatalma, Fftlöttem az Úr oltalma. A parasztok sokat böjtölnek, mert az egyházi bójtókón kivúl ónkénte- seket is fogadnak és tartanak; így pl. betegség esetén, vagy „az ellenség fejére" (t. i. kárára), ha pörösködnek valakivel, hogy az igazságtalan vádat