Page - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

a kamara (komora), melybcn az élelmiszereket és a gabonát tartják, e mellctt a kukoricza-góré (kosznyca), a marha nyári istállója (kolésznia), a borjak számára való karám, továbbá a scrtések és a baromfi ólja (karmnyk és kurnyk). Többnyire kút (kernyca) is van az udvaron, melynek egyszerú s nyitott a kávája. Ugyancsak az udvarból nyílik a pincze (piwnyca, potajnik) is. Az udvar vagy a ház mögött terúl el a veteményes kert, esetleg a gyümöl- csös is, melyben meggy-, szilva-, alma- és kórtefák a leggyakoribbak. Itt-ott kis virágoskert is díszlik, s benne bazsalikom, szegfú, mályva, ószirózsa, pünkösdi rózsa, levestyik (Levisticum) a legkedveltebb virágok. A rutén falu (selo). A rutén paraszt ritkán él a szomszédjaival jó egyetértésben. A kózmondás is azt tartja, hogy „a ki házat akar magának • építeni, elóbb keressen jó szomszédot". A két szomszéd telket elválasztó sovény, a föld mesgyéjén nótt fa, a tyúk, a mely esetleg a szomszéd udvará- ban talál tojni, s más efféle sokszor elég ok a legnagyobb pórpatvarra és ellenségeskedésre. Az ilyen viszálkodó szomszédokról mondják aztán, hogy „veszekednek, uiarakodnak, mint a kutyák innen s túl a sóvényen". A melyik szomszédnak összenött szemöldöke van, azt rosz szemúnek tartják. Ellenben a szeplós arczú jóravaló, dolgos és igaz ember hírében áll. A gyiijtogatóknak, azt hiszik, nincsen árnyékuk, míg a ki hosszú árnyékot vet, az derék s jó ember. A nem sokra becsúlt szomszédról mondják, hogy : „Kakas is lir a maga szemetjén". Az olyanról meg, a ki nagyon is visszaél a szomszédjai jóságával és segítségével, az a szokás-mondás járja, hogy „szomszéd csépjével akár a tüskebokrot is kónnyú kicsépelni". Az egymás mellé sorakozó házakat sovények, a telkeket mesgyék (meíi'), foldhányások vagy gódrók (kipci, kopanké') választják el egymástól. A falu határát általában hotari, hranyci néven hívják, ha pedig dombok jelölik az ilyen határt, ezeknek mohyly a nevük. A határjelet elmozdítani nagy bíinnek tartják; azért a nép azt hiszi és valija, hogy az olyanok, a kik e földön határ- villongásban éltek, a másvilágon egy mesgyén a hajuknál fogva ránczigálják egymást orokké. Közös tulajdonai az egyfalubelieknek: a falu határában lévó folyók és patakok halastúl együtt, a kozségi legeló, a templom, a temetó és a benne termo gyümolcsfák, az útak, a mezei kútak, a hídak, a folyamparti kavics, az erdei száraz galy, aratás után a szántófóldeken maradt kalászok, a gomba, a földi eper és szeder, végúl az erdei vad is. A falu elsó embere a foldesúr és a pap után a bíró (dwirnek, nacza/nek vagy prcdstojctel'); utána következnek az esküdtek (prysiazni vagy dzuraty).