Page - 249 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

Ha a bíró nem népszerú, azt mondják róla, hogy „csapása az egész falunak". Ha pedig gyámoltalan ember, akkor azt mondják rá, hogy „igazgatni akar mindent, pedig egy árat se tudna kihegyesíteni". A falu bírája mellett, kivált ha kózkedveltségú, a plébános (panotec) igen tekintélyes ember a kozségben. O az egész helység tanáesadója porös ügyekben, mindenféle bajban és beteg- ségben, házasságkotéseknél és a házasfelek egyenetlenkedéseiben, s a czivódó felek igen gyakran készségesen alávetik magukat az ó ítéletének. Már kevésbbé tekintélyes a tanító (uczytel), a kiben a nép az épen nem kedvelt iskola fönn- állásának az okát látja, s mivel az iskolát nem szeretik, a tanítót sem jó szemmel nézik. E tekintetben ugyan mostanában javúlt valamicskét a helyzet. Kiválóbb és fontosabb személyiségek még a faluban a jegyzb (pysar) és a kántor (djak vagy daskal), nemkülönben a módosabb és többnyire pergó nyelvú koresmáros, meg a vén obsitos. Vasárnap és ünnepen a falubeliek a korcsmában vagy a mezón gyüle- keznek össze; a hol pedig olvasókor (czytalnia) van, ott annak a helyiségében mulatnak és tanácskoznak. A rutén paraszt igen vendégszeretó s kedves vendégét már a kapunál fogadja kenyérrel és sóval. Ha pedig a vendég távozik, a házbeliek enni-inni valókkal egészen a kapuig kisérik (wirjadzajut'), sót olykor egész a falu végeig. Jogi vélekedések. A nép meggyózódése szerint a részegségben elkövetett gyilkosság nem valami sulyos vétség s a nem szándékolt emberólést egyáltalán nem is kellene büntetni. A házsártos asszony és a zsidó mególését is igen enyhén ítélik meg, a miból eléggé kitetszik, minó alaesony e nép szemében a nónek és a zsidónak az értéke. Ellenben a kereszt megszentségtelenítése, templomrablás és papgyilkolás a lehetö legsulyosabb bünök elótte. Nem kevésbbé szent a rutén népnél a szülék személye. Az olyan gyermeknek, a ki apjára vagy anyjára merte emelni a kezét, e vétkes tagja a néphit szerint elsorvad, vagy az ily magáról megfeledkezett gyermek megórúl. A leg-égbe- kiáltóbb bún tehát a szülegyilkosság, vagy az áldott állapotú nö megölese. A halott megrablását, vagy egy szegény özvegyasszony tulajdonának az elidegenítését is igen szigorúan ítélik meg. Sajátszerú, hogy a méhek eltolvaj- lását is igen nagy véteknek tekintik. Utálattal fordúl el továbbá a nép az ongyilkosoktól, a kiket a temetónek csak bizonyos félreesó helyén enged eltakarítani. De már Dowbusz, a hírhedt rablóvezér, kit 1745-ben lóttek agyon, a nép szemében, jóllehet rabolt és gyilkolt, koránsem kózónséges gonosztévó, hanem valóságos hös, a kiröl egyebek közt azt is regélik, hogy B. 82