Page - 250 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20
Image of the Page - 250 -
Text of the Page - 250 -
magät az ördögöt is agyonlötte, a miert is angyal jelent meg neki es Isten
öriäsi erövel ruhäzta föl. Dowbusz es czimboräi a nep velekedese szerint
nem holmi közönseges rablök (rabiwnyki) valänak, hanem gavaller betyärok
(opryszki, hajdamachia kik a nep elnyomöi eilen harczoltak es a nep emberei
köziil csak ärülöikat üldöztek.
Az ügyvedröl azt tartjäk, hogy „csak ir, ir, de mindig a te börödre."
Epen ezert a falusi ember, ha csak teheti, a pörös ügyeit lehetöleg a felsöbb
törvenyszek elkerulesevel a közseg biräja vagy mäs bekebirö elött szereti
eligazitani. Az esküszegö vagy hamisan esküvö lelke a nephit szerint az
ördöge; de a ki hamis esküje közben követ rejt a höna alä, annak nem ärt
a hamis eskü, mert a büntetes igy a követ es nem az esküvöt eri.
Jö szomszednak vetelnel elsöbbsege van, ha ugyanannyit iger, mint mäs
idegen. A lö vagy a szarvasmarha eladäsänäl a vetelärba rendesen a kötöfek
is bele van ertve. Ha az alkut megkötöttek, az eläriisitö „szerencsepenzt"
(na szczistje) dob a földre; ha ez a czimeres felevel esik, akkor a vevönek
szerencseje lesz a megväsärolt ällattal. Az eladö, mikor az ällatot a kötöfekkel
együtt üj gazdäjänak ätadja, igy szöl: „Adjon Isten kendnek szerencset az ällat-
hoz, nekem pedig a penzhez!" Erre azutän äldomäs-iväs (mohoricz) következik.
Talält jöszäg visszaadäsaert a ruteneknel jutalmat szokäs adni, a melynek nagy-
sägät azonban teljesen a tulajdonos tetszese szabja meg. A paraszt, ha telkere
szällott mehrajt fog, azt sajätjänak tekinti, ha a tulajdonosa nem keresi.
FöldmiveUs, baromtenyJsztts. A mten paraszt szentnek tartja az anya-
földet (Swjata zemlycaJ, melyhez, mint täplälöjähoz, imädkozik is es a mikor
terdet hajt (poklony<), megcsökolja. Földjebe veti minden remenyseget; nem
csoda tehät, ha mindenfeie titkos bübäjjal es varäzslässal igyekszik magänak
jö es bö termest biztositani. A büza elvetesenel a gazda a jobb kezet hüsvetkor
szentelt szalonnäval keni meg es az elsö marek gabonät behünyt szemmel
veti a baräzdäba. Szölnia sem szabad e munka közben, ha valaki megszölitja,
mert különben a verebek megdezsmäljäk kaläszereskor a gabonät. Nagyon
fei a jeg- es viharfelhöktöl, a melyek eilen fgezeshez is folyamodik s azt hiszi,
hogy ezzel el lehet häritani a jegesöt. Vannak ilyesmiben kivälöan järtas
igezök, a kiknek a paraszt gabonäval es liszttel adözik. Hogy az uborka
szepen es düsan teremjen, äz asszonyok a meddö uborkavirägokat ältal-
ütakra szörjäk es ott megostorozzäk.
Marhäjät a ruten }>araszt i'igy vedi a szemmel valö rontäs eilen, hogy
udvara sövenyere ällatkoponyäkat tuz föl, a szebb teheneinek es borjainak
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bukovina, Volume 20
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Bukovina
- Volume
- 20
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1899
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 548
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch