Page - 254 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

A mi Mafankánk kacsákat örzött, Közben nedves lett a koténye. A Jordán-ünnep elötti este ugyanúgy terítik meg a háznép asztalát, mint karácsonyestején, s elóbb nem fognak a vacsorához, míg mindenki egy korty szenteltvizet nem ivott. A mint besótétedik, érkeznek az énekes fiúk s ezt az alkalmi nótát fújják: Magán az ünnep napján folyóvíz partján tórténik a vízszentelés, melynél a nép taplót gyujtogat, s minden család egy az alsó végén bazsalikommal töltött és kendócskébe csavart vastag viaszgyertyát (trijca) szenteltet a maga számára. A mint a pap a szertartást befejezte, az egész nép Jordan tvoda, gere¿ejsoma (Jordán vize, Uram irgalmazz Kvqih ¿Áiídov!) kiáltásban tör ki. Az így megszentelt folyóvízben és a patakokban az ünneptól számítva tizennégy napon át nem szabad ruhát mosni. Gyertyaszentel'ó (stritenje, február 2.ó-és 14. új naptár szerint). E napon a jámbor hit szerint a Boldogságos Szúz bemutatta szent fiát a templomban és ott tisztúlásáért hálaadó imádságot mondott. Ugyanekkor találkozik a tél a nyárral. Ekkor viszik haza a templomból a vízkeresztkor szentelt gyertyákat (trijcymelyek addig ott voltak, s ettól fogva a házban órzik óket, hogy alkalomadtán égiháború elleni oltalmúl meggyújthassák. A fülfájósakat e napon szárított marhatrágyával szokás füstölgetni. Gyiimolcsoltó Boldogasszony ('blahoiviszczenje, márczius 25. ó- és április 6. új naptár szerint). E napon égetik el azt a szalmát, a melylyel karácsony estején a bethlehemi jászol emlékére a szoba padlóját beterítették, s a melyet Hét pár csizmát koptatott el, Míg megitatta mind valamennyit, Hét pár csizmát szakgatott el; Míg behajtotta mind valamennyit, Hét pár csizmát tépett szélylyel. Matankánk a Dniesztertöl való, Dniesztervizet ivott mindig, Egy kövön a lábát mosta, Szellö, szellö, fújj erösen, Szárítsd meg a szép kotényit; Szellö, fújj az útczán végig, Fújj a szegény Matankára; Fújj csak szellö és ne bánjad, Szárítsd a kotényt, mint a makot, Fújj, te szellö, Zaíuczébol, Szárítsd a kotényt, mint a kapczát. Szép jó estét e szent estén! Itthon-e a ház gazdája? Béres mondja, nincsen itthon, De én tudom, hogy itthon van, Ott ül fönn az asztalfónél, Bundájába burkolódzva; De a bundán zseb is vagyon, És a zsebbe' aranycsikók, Ennek s annak ád beiöle; Nekiink, fiúknak, egy-egy kenyeret, Nektek, lányok, egy-egy koszorút, Nektek, aggok, egy-egy kalácsot, Nektek, anyókák, egy-egy vesszöt, És most Isten áldjon, gazdánk!