Page - 258 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20
Image of the Page - 258 -
Text of the Page - 258 -
az ördög gyújtja föl, a ki az embereket veszedelembe akarja vele csalni.
Az ilyen helyeken, továbbá régi elhagyott malmokban és a szántófoldek
barázdáiban szeret tartózkodni és a legkülönbözöbb alakokban jelenik meg
az emberek elött: majd mint fekete borjú vagy macska, és az ördögnek ezt
az alakváltoztatását a népperekedatysjanak nevezi. Ha mennydörög, a paraszt
nem mer a földje mesgyéjén ülni, mert ott szeret az ördög lappangni s nem
túr meg maga mellett senkit sem. A jégesót is az ördög szerzi, a ki ilyenkor
fehér lovon nyargal; s a mikor a vihar nagyon tombol az erdön és félelmesen
süvölt a szélvész, akkor is a „fekete" szágúld a levegón át. Ha az ilyen
ítélet-idó két-három napig is eltart, akkor azt mondják, hogy valaki föl-
akasztotta magát, annak a lelkét viszi az ördög a pokolba.
Mikor valaki lidércznyomást érez, akkor az ördög ül a mellén s az
fojtja el a lélekzetét. A ki megméreti magát, azzal az ördög is leméreti magát
látatlanúl. Zsidók és zsugori emberek az ördögöt házi szellemként mindig
készen tartják a szolgálatukra a kéményben s töle kapják a gazdagságukat.
Ha valaki elveszt valamit, fonalat köt az asztal lábára s így szöl: „Ördög,
ördög, ne bomolj velem, add vissza, a mit elvesztettem!" A ki a kisújja
(mizennej palee) vérébe mártott tollal éjfélkor kótelezvényt ir a saját lelkéról
az ördögnek, az élte fogytáig minden vágya teljesedtét megnyerheti s kineset,
vagyont kaphat a sátántól, de halála után az ordógé lesz az eladott lelke.
Az ördögön kivúl erösen hisz a rutén nép a vampyroVb^n (opyr).
Ezek mindig hímnemúek s ilyenekké válnak holtuk után rendesen a javasok,
varázslók, öngyilkosok, vesztöhelyen kivégzettek, valamint a megcsalt
szeretök is. Az olyan opyr, ki életében farkat viselt, holta után foltúnó piros
arczáról ismerhetö meg. Temetése után a sírban nem tud nyugtot lelni,
hanem éjjel kisért s éjféltól kezdve a földön bolyong, a gyermekek és fiatal
leányok vérét szíjja s olykor meg is fojtja óket. A mint azonban a kakas éjfél
után elsót kukorékol, a vampyrnak megint vissza kell térnie sírjába, a mely
rendesen a behorpadt sirgödörröl és a benne lévó lyukröl ismerszik föl.
E vampyrok jégesót és zivatart is tudnak támasztani; a ki erról meg akar
gyözödni, az csak nyissa föl egy ilyen vampyr sírját s majd meglátja, hogy
a vampyr szája jégdarabkákkal és hóval van tele. Epen ezért a vampyrt
arczával lefelé kell a koporsójába fektetni s a szívét karóval át kell szúrni,
akkor aztán tobbé nem kél ki sírjából. Mintegy 2 o esztendövel ezelött csak-
ugyan megtórtént Luzan faluban, hogy a parasztok egy öngyilkost, a kinek
még holta után is piros volt az areza, éjszakának idején kiástak a sírjából
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bukovina, Volume 20
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Bukovina
- Volume
- 20
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1899
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 548
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch