Page - 263 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

Égitestek és természeti tünemények. Azt hiszik, hogy minden csillag egy-egy embcr életével áll kapcsolatban. A fényesen ragyogó csillagok az igazak lelkei, a halványan pislogók a búnósókéi. Ha csillaghúllás van (padiícza zwizdá!), valahol egy cmberélet aludt ki. A csillagképek kózúl csak a követ- kezök ismeretesek a nép elótt : a gónezólszekér (kuraszka), a rák (rak) és a bak (czepeha). Mikor a tejút (doróha) nagyon fényes, jó idót várhatni. Fölötte nagy dolog egy-egy üstökös (wickd) megjelenése; ha vörös a fénye, háborút jelent; ha pedig fehér, éhséget vagy dóghalált. A nap- és hold/ogyat- kozások (zatviinje sonca, misiaéa) azért tórténnek, mivel az asszonyok szombat este vagy vasárnap reggel varrják föl az ingek gallérjára a kótószalagokat (zászczinki), a mi nagy vétek. Újhold (nowej misiaéj a legalkalmasabb ideje bizonyos gyógyító vagy varázserejú filvek szedésének. A vil/dmoi (blyskáwyca) és mennydorgést (hrim) az Isten teremtette ugyan egyéb dolgokkal együtt, és az ördögnek adta át, ettöl azonban, mint már említettük, Szent Illés visszavette. Ha a villám valahová beüt és tüzet támaszt, azt esak kecsketejjel lehet eloltani. A mennykóütótt embert némelyek igazlelkúnek tartják, mások ellenben Isten búntetésének tekintik az ilyen hirtelen halált. Innen van ez az átok : Hrim-by tebé tris (Qssón meg a mennykó). A jéges'ó (.hrad, túcza) az ördög múve. De vannak olyan emberek, a kik el tudják ígézni, vagy oda irányozni, a hová akarják. Az ilyen jégesó- varázslónak hradowej (jégesó-ember) a neve és ekként végzi a varázslását: Mihelyt a sárgás-szürke jégesó-felhó kózeledik és a levegóben való zúgása már hallható, a varázsló vagy egészen meztelenre, vagy egy ingre vetkezik, aztán az egyik kezébe egy ócska kalapot, a másikba kaszát kap s azzal négyszer keresztet vet a kózelító felhóre, mondván: „Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében, amen (négyszer); Seminte, Binte, Hegi*, Eliás, te veró!, vidd el e felhóket az erdókre, a sziklákra, oda, a hol sem szántófóld, sem gyümólesfák nincsenek; ha ezt nem tennéd, te léssz Isten elótt abúnós." Erre még róvid imádságok kóvetkeznek. Más módja a vetés jégveréstól való megóvásának az, hogy a szántófóld négy szélén szentelt húsvéti kenyeret (drtos) ásnak el. Kózeledó zivatar elé külónben a harangokat is meg szokás húzni, továbbá egy lapátot, meg sóprút vetnek keresztben a ház ajtaja elé. Az esó után rendesen szivárvány (duhd, wese'lka) támad, mely a nép hite szerint fölsztjja az esót a felhókbe, mire szép idónek kell lennie. * Érthetetlen varázsszavak.