Page - 274 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

veszi a rosz szem ártalmának. Sok kart tesznek továbbá a tehenekben a boszorkányok, a kik kivált ahhoz értenek, mint kell különfele módon a mások tehenének a tejét elvenni s maguknak eltulajdonítani. Az ilyen boszorkányok zacskót hordanak magukkal s abba gyújtik a szemükkel megígézett tehenek tejét. A zacskó száját aztán varázserejú zsinórral kötik be s így teljesen elapasztják a megrontott tehenek tejét, mcly állandóan az ó hasznukra fordúl. Más módja a tej elvételének az, hogy a boszorkány ott, a hol a teheneket rendesen fejni szokták, fából tehenet farag s az ehhez használt kést azon helyiltt a földbe szúija. Erre a teheneknek, „mintha csak késsel vágták volna el", úgy elapad a tejük, mely mind a boszorkány fából faragott tehenére hárúl át. A boszorkányok különben sok egyéb más mesterkedéseik mellett ajtófélfából, lóczából, olajprésból is tudnak tejet fejni. A marhák fölötti hatalmuk kivált az évnek bizonyos napjain igen nagy. Ezek a veszedelmes napok, melyeken más gonosz erók is nagyobb mértékben ártalmasok, alább mindjárt szóba kerúlnek a huculok ünnepi naptára során. Itt még csak azt említjük meg, hogy a huculok külön ünnepeket ülnek a végból, hogy nyájaik iránt a ragadozó állatokat, kivált a farkasokat és a mérgeseknek tartott menyéteket jóindúlatúakká engeszteljék. Az évkór ünnepeihez fúzódnek a hucul nép hagyományainak legfonto- sabb és legérdekesebb elemei. Kiválóan gazdag ósrégi hagyományos szokások- ban a karácsony, a természetélet titokzatos újjászületésének ez ósi ünnepe. A karácsonyi asztal terítóje alá szórt szalmát, a melyet Did (az Öreg) néven harmadnapra a ház elótt elégetnek, a gonosz tél jelképének tekintik. Ennek uralma az év legrövidebb napja után megtörik, s a visszatéró nappal, a mely ettól fogva napról-napra magasabban jár az égen, a jobb és szebb idók reménye is beköltözik a szivekbe. Ennek az újjászületó napnak legszebb jelképe az „éló túz", a melyet karácsonyestején ugyanoly módon élesztenek, mint a havasi legelön, s aztán legalább az egész szent éjszakán át, de néhol egész vizkeresztnapig is égni hagyják. S a mint e szent idó, melyre az egyház oly niély jelentóséggel tette a Megváltó születése napját, minden élet forrásá- nak titokzatos megújhodása: épen úgy telve van másrészt titkos sejtelemmel, s ezért egy idöszak sem oly alkalmas, mint ez, a jüvó titkainak kifürkészésére. Karácsonyestején tehát a ház gazdája jósjeleket próbál, a melyekból megtudni igyekszik, milyen sikerú lesz a következö év gazdálkodása. Igy példáúl egy kanálnyi búzakását dob a szoba mennyezetére s a gerendákra tapadt szemek számából következtet a méhkasainak szaporaságára. Hogy a jég a következö