Page - 296 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

296 sajnálatos rosz kovetkezéssel is jár, hogy a saját nyelvüket, melynek tájszólási zománczát amúgy is nagyon pusztítja az egyház és iskola, meg a közigaz- gatás, hovatovább mind több idegenszerú szólásmód és kifejezés tarkítja. A falusi német lakosság ruházata meglehetósen egyféle szabású. Csak a szepesieknek van még a hétkoznapi viseletükben is bizonyos feltúnóbb sajátszerúségük. Míg ugyanis a svábok és a csehországi németek sapkát, dolmányt, bó posztó nadrágot és hosszú szárú csizmát viselnek, ha munkájukra mennek, addig a szepesiek keskeny karimájú kerek nemez kalapot, folúl szíjjal fúzótt, szürkésfehér, szúk gyapjú nadrágot és bocskort hordanak. Az ünnepló ruha mindenütt fekete vagy sótétkék posztó kabátból, szürke nadrágból, félselyem mellényból és fekete posztó sapkából áll. Télen e sapka helyett kerek, ellenzó nélküli prémes kucsmát tesznek a fejükre, a dolmány helyett pedig sótétszürke, közepes hosszúságú bundát öltenek. Az asszonyok és leányok nyáron rövid, súrú ránczú, sótétkék vagy vörös, mindig pettyes perkál szoknyát viselnek. A leányok vagy hajadonfóvel járnak, vagy ók is, mint az asszonyok, virágos kendöt kötnek a fejükre úgy, hogy az hátúl két jókora csokorban végzódik. Télen ók is gyapjú szövetekben járnak, mint a férfiak. A rátartós legény vasárnap kilógatja tarka keszkenóje csücskét a zsebéból, a leány pedig bokrétát tant a kezében. A bukovinai németség ugyan épen nem mulatni vágyó, de azért neki is megvannak a maga társas örömei és szórakozásai, a melyeken legalább vasárnap és ünnepen kimulatja magát. llyenek elsó sorban a rokonok és ismerösök kölcsönös látogatásai, a korcsmában és az elótt való gyülekezések, a hol a fiatalság többnyire harmonikaszó mellett járja a tánczot. A népdalt is ápolják, mert majdnem minden legénynek van, legalább a csehországi németek és svábok között daloskönyve, a melyben világi dalok mellett egyházi énekek is vannak. Olyan német népdalt azonban, a mely Bukoviná- ban termett volna, eddig nem ismerünk. A legnevezetesebb családi ünnepük a lakodalom, melynek rendes ideje az ósz vagy a farsang s a mely két—három napig is eltart. Zeneszó nélkül egyáltalán nem eshetik meg. Epen a zene miatt választják oly helységekben, a hol egyszerre több lakodalom is van, a vasárnapot, keddet és csütörtököt; csupán Boriban szeretik inkább a hétfót, mint szerencsés napot. A lakodalomra való meghivást sokszor csak elótte való nap végzi vagy maga a jegyespár, vagy négy—hat erre kiválasztott legény. Némely gyarmaton, így példáúl Fürstenthalban, a hagyományos szokás erre külön „hivogató" vófélyt rendel,