Page - 309 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

309 jätekok közül, a melyeket mindenütt lengyelül jätszanak, csak az ü. n. „szinek" jätekät emlitjük. Ennel elöbb a resztvevök közül egyct „ ördög "-nek, egyet „ angyal"-nak sorsolnak ki, aztän a többi gyermekek mindegyike egy-egy szinnek a nevet kapja. Az ördög es az angyal felrevonül, a szinek pedig kövekre vagy a földre ülnek. Most elöbb az angyal lep elö s a csengetyü hangjät utänozza, mire a szinek egyike ezt kerdi: „Ki van itt?" „Az angyal", szöl a felelet. „Mit akar?" „Egy szint", mond az angyal s megnevezi az öhajtott szint. Ha a jätszök valamelyikenek a szinet eltalälta, akkor annak követnie kell az angyalt. Erre az ördög következik s igy kiält: „Kntkuduk!" Miutän elöbb häromszor bejelentkezett, mint elöbb az angyal, ö is valamely szint välaszt s ha eltalälta, az illetöt magäval viszi. Ha igy az ördög es az angyal mär az összes szineket elvittek, akkor mindegyikük kiszäll a maga kiseretevel a jätszöterre es megvivnak egymässal. A viadal ügy törtenik, hogy egy hosszü pöznät fog meg az ördög pärtja az egyik, az angyale a mäsik vegen, s mind a ket feien addig hüzzäk erre meg arra, mig az egyik fei a mäsikat magäval nem räntja. A mely pärt a mäsikat elhüzza, az a gyöztes. — A gyermekszobäkban hallhatö lengyel versikek egyike, meg pedig a legkedveltebbek közül valö, forditäsban igy hangzik: Mese, mese, mesét mondok: Egy kutya pipára gyújtott, Hosszú volt a pipa szára, Az anyjához futott véle, A ki jól leszidta érte. Erre az apjához futott, Elégett a fülczimpája j Tôle egy aranyat kapott. E versikék közül sokat bizonyára még régi hazájukból hoztak ide magukkal a lengyelek ; így a kis kraköiröl szölöt, a ki hét lovacskával ment a háborúba s úgy tért vissza, hogy még csak ki se vonta a kardját. Más ilyen versikék meg annak a tanújelei, milyen szoros ôlelkezésbe kerül bennük a lengyel nyelv a némettcl. Nem ritkák ugyanis az olyan tréfás és csúfolódó mondókák, a melyek felemás, félig német, félig lengyel nyelvüek. Az iskolás gyermekek füzeteiben példáúl igen gyakori ez a versike, a mely a kôzépkori másolóknak a kézíratok végére függesztett bejegyzéseihez hasonlit : Ende, Ende, Ende — Pisad juz nie bçdç (Vége, vége, vége — többet már nem írok). Ugyancsak az iskolás gyermekek között igen gyakran hallani az ilyenféle évôdést, hogy a német Was ? kérdésre ezzel felelnek : Kapusta mit Kivas (Micsoda? — Savanyú káposzta). Kivált Czernowitzban találkozhatni sürübben az érintkezô nyelvek kölcsönhatäsainak ilyen jelenségeivel. Söt húsvét táján