Page - 352 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

352 magyaroké pcdig a saját készítésú asztalterítóknek és ágynemúeknek hímzéssel való díszítésére szorítkozik. Ónként értendó, hogy a fóld minósége és a foldmívelésnek ahhoz alkal- niazkodó módja is nagy hatással van a házi iparra. A sík vidéken a fóld- niívcs a saját szükségletét meghaladó mennyiségben termeszt kendert és lent, ellenben a gyapjút kénytelen a hegyi lakóktól vásárolni. Emczek a lcnt és kendert vásárolják amazoktól, s ennek fejében átengedik nekik saját házi iparuk termékeinek egy részét, jelcsúl a fából és bórból készúlt használati tárgyakat. Egy felól a nyers termények, más felól a házi ipari készítmények eladása és vevése majdnem egyedúl az évi és a heti vásárokon tórténik, a milyenek Czernowitzban, Szerethben, Suczawában, Radautzban, Kimpolung- ban, Wiznitzben és az ország tóbbi nagyobb helységeiben tartatnak; Radautz, Kimpolung és Wiznitz pusztán a hegyi lakók találkozó helyei. Erdekes képe van Czernowitznak a hetivásár reggelén. A falusiak hemzsegnek az ország- útakon és súrú csoportokban ózónlenek a város felé; az asszonyok óvébe guzsaly van túzve, melyról jobb kezükkel szaporán sodorják a fonalat, a mellett hangosan beszélgetve tárgyalják a falubeli kisebb-nagyobb eseményeket. A vállukra akasztott szatyorban viszik eladásra szánt árúikat: nehány róf saját szóvésú vásznat, két—három tórúlkózót, s ha a szükség úgy kivánja, egy-egy szónyeget vagy gyapjúból szótt óvet, sót gyakran egy-egy tyúkot, vagy nehány tojást. Kárba menó fáradozás volna, ha valaki a parasztasszonyt rá akarná beszélni, hogy otthon adja el e tárgyakat talán drágábban, mint a mennyit a városban kaphat értók. Hisz az a nap, melyet a városban tólt, szórakozást és üdúlést szercz neki; ott találkozik ismeróseivel; a vásártéri bódé látványossága neki színház, a sípláda pedig hangverseny. Semmi áron le nem mondana erról a megszokott útról, annál kevésbbé, mivel úgy sem tudna mit csinálni otthon, mikor a fél falu üres. Radautzban még eredetibb és élénkebb a vásári élet; ott leginkább gyapjút és mindenféle bórnemút, faárút, kender- és lenfonalat s agyagedényt adnak és vesznek. A huculok a tóbb mérfóldnyire esó hegyvidékról gyapjúval, hordókkal, kannákkal, tálakkal és efféle készítményekkel megrakott szekereken, vagy pedig lóháton mennek a radautzi vásárra. Erdekes kép az ilyen karaván : a hegyi lovak lépésben haladnak egymás mogótt, az asszonyok és a leányok is férfiak niódjára ülnek a lovon; ruházatuk rikító vórós, nyakukban szatyor lóg, róvid szárú fa pipából dohányoznak és a kózben szaporán fonnak. Valóban festói látvány ez, melvnek szembe szókó ellentétei megragadják figyelmünket és