Page - 358 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

Az ing újjának legfólsó részét meróleges irányú cgycs ékítményck sora három—négy rendben futja korúl, cnnek a nevc altittt, pleczyky; alatta jobbára sárga, de esetleg kék, zóld vagy fekete színú geometriai vonalas mustra (íncretealá, morszynka) fut korúl, a melyhez aztán cgészen az újj szegélyeig éró szalagos ékítmény csatlakozik. Azonkivúl az ing mcllét és hátát tóbb sorban kisebb vagy nagyobb, jobbára rózsaformájú mustra díszíti. A sík vidék egyes helyein, igy példáúl a huculoknál a férfiak ingét is kihímezik. A legkülónfélébb és lcgszebb motivumok rendkivúli gazdagsága jcilcmzi e hímzéseket és egyben meggyózó bizonyságáúl szolgál e nép természetes múvészi érzékénck. A motivumok részben hagyományúl szállnak anyáról leányra, részben pedig a képzeló tehetség új alkotásai; a formák gazdagsága és a színek meglepó harmoniája a keleti múvészet legjobb termékeihez hasonlít és czck, miként ott, itt is a legkezdetlegescbb eszkózókkel, vezetés és elókép nélkül keletkeznek. A fiatal leány, alig liogy fólserdúl, fogja a tút és a fonalat és a gondjaira bizott libák és birkák órizése mellett künn a legelón teszi az elsó kisérletet c házi múvészet gyakorlásában. Majdnem minden falunak megvannak a maga mustrái, megkülónbóztefó sajátosságai és ismertetó jelci, a mciyekhcz húségesen ragaszkodik; az ing és katrineza himzésc után majdnem biztosan meg lehet mondani, bogy mely asszony mely vidékról való. Fólótte érdekes, hogy úgy a hímzett, mint a szóvótt ékítmények legtóbbje névvel megjelólt utánzata a népet kórnyezó lárgyaknak, valaniint az állatoknak és nóvénycknek, ilyenek : a petrezselycm, a rózsa, a csirke, a rák, a ló, a gercblye, a borona, stb. A hímzéSnél és a szóvésnél használt színek : a fekete, a vorós, a czitrom- és naranessárga, a kék, a zóld. De most már nem mindenütt találjuk e színeket, mert, sajnos, az anilin festésú gyapjú itt is mindjobban terjed. Az említett színeket tobb helyen, kivált áz oreg asszonyok órizték meg, a kik ragaszkod- nak a régi eljáráshoz, melylyel a festéket nóvényekból állítják eló. A sárga festék a vadalmafa vagy a rekettye kérgéból, a vóros festék a pakóczából, a barna és a fekete festék a nyírfa, az égerfa, a tólgyfa, a szilvafa, a diófa kérgéból készúl. A bodzafából, a sáfrányból, a kutyatejból, a gólyahírból, székfúból, a farkas-boroszlánból és egyéb nóvényból is állítanak eló száj- bagyomány útján fónmaradt eljárás szerint festéket. Kiváló ügyességgel és izléssel úzik továbbá a gyóngygyel való hímzés tobbféle nemét; külónósen enilítésre méltó a gyóngyból font, sgardite,