Page - 421 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

421 Mindezen templomok elrendezés, kialakítás, valamint a jellemzó részletek tekintetében teljesen megegyezók. Ha szem elótt tartjuk ezt, meg a vidéket, melyen eredetileg elterjedtek, helyesnek látszik e templomokon mutatkozó építési izlésnek „ moldvai-byzanczi", vagy egyszerúen „moldvai" elnevezése. Ezen építésbeli izlés a román és a csúcsíves formák hatása alatt kózvetve a kelet-római birodalom múvészetéból fejlódótt. A kelet-római múvészet, mint a régibb és vele kózeli rokonságban levó múvészeti irányok is, melyek a kis-ázsiai, névszerint a Fekete-tenger mellett fekvó országokban, a Balkán félszigeten, fóleg pedig Górógországban divatoztak, csakhamar pangásnak indúltak és tóbbé-kevésbbé feledékenységbe merúltek, míg az ugyanezen családhoz tartozó ifjabb sarjadék, a délorosz múvészeti irány, — igaz, eltorzítva, — mai napig él. A byzanczi nuivészetnek fó eleme a rómaiaktól kólcsónzótt kupola, mely négy hevederen nyugszik. A kozépsó kupolához mellék- és félkupolák csatolásából, illetóleg abból, hogy az elrendezés négy egyenló ágú góróg kereszt alakját nyerte, fejlódótt ki utóbb a kózépponti épúlet rendszere, a melynek legfényesebb példája a velenczei Szent Márk templom. Altalában kevésbbé nagy, sót aránylag kis templomokat építettek. Igy az anii székesegyház alig 32 méternyi hosszúság mellett kórúlbelúl 20 méter szélességú, de aránylag igen magas. Bukovinában a szóban forgó templomok kózt legnagyobb a suczawai Szent Gyórgy templom, az elócsarnokkal együtt 43 méter hosszú és a kereszthajónál 1 2 méter széles. Utána kóvetkezik Putna kolostor temploma, mely 38 méter hosszú és l 1 'f2 méter széles. Dragomirna kolostor temploma csak 35'/2 méter hosszú és 11 méter széles. A szerkezet egyszerúsítése kedvéért kisebb átmérójú kupolát építettek, de hogy külsejének a hatását fokozzák, jelesúl, hogy a kupolával fódótt hajót, mint az építmény kózéppontját, kiemeljék, a négy hevederre dobot építettek és arra helyezték a kupolát. A régi byzanczi templomokban a lértiak és a nók szigorúan el voltak egymástól külónózve; a nók az oszlopos karzatokon ültek. Bukoviná- ban az oszlopos karzatok elhagyásával megfosztatott a templom terúletének azon részétól, melyben a nók foglaltak helyet. Ezt utóbb azzal pótolták, hogy az elóhajót meghosszabbították, úgy, hogy az a templom külón hajóját alkotta, mely a nóknek szolgált. Ilyeténképen, s pedig a dunai fejedelemségekben majdnem kizárólag, ismét meghonosodott a hosszanti alakú templom, a mely- nek azonban a félkórú fó apsist kivéve nines más kózós vonása az ó-keresztény bazilikával. Az apsist, melyet a férfiak helyéúl szolgáló hajótól az ikonostasis