Page - 465 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

465 lemért hoszszâbôl minden nyolczvan „prasinât", mint egy-egy „falcsét", egy fadarabra fôlrônak, s igy âllapitjâk meg a „falcsék" ôsszes szâmât, s az esetleg fônmaradt mezei Bprasinâku-at, melyeket a telek magâban foglal. Kisebb s rcndszcrint kcskeny hosszû foldeknél minden negyedik prasinânâl az illetô szélességet is megmérik, a mâr elôbb megmért szélességhez hozzâadjâk, ekképen megtalâljâk a mezei prasinâk ôsszes szâmât, melyeket a telek magâban foglal. Mérôeszkôzul egy hârom bécsi ôl hosszûsâgu pôznât hasz- nâlnak, s a végpontot a fôldre illesztett pôznânâl mindig egy kapavâgâssal, vagy bottai jelôlik meg. A tengeriszuret oktôberre esik ; csak ha a tengerifôldet letakaritottâk s a szârat csôvestôl behordtâk. tôrténik a tengeritôrés és fosztâs. A fôld- birtokos és bérlô meghijja a falu népét, a paraszt szomszédjât, komâjât; a tengerifosztôkat megvendégelik, kik a munkât (klaka) kûlôn jutalom nélkùl végzik. A lefosztott csôves tengerit a tôbbnyire fuzfavesszôbôl font, nagyobb gazdasâgokban léczekbôl készult gôréba hordjâk, melyen a levegô szabadon jârhat keresztul. A tengeri hektâronként âtlagosan 12—15 métermâzsa szemet s 10—13 métermâzsa szârat âd. Bukovina ôsszes kukoriczatermése âtlagosan egy milliô hektoliterre rûg. A kukoricza utân Bukovinâbati a zab a leginkâbb mivelt szemes termény, melylyel az ôsszes szântôfôldterûletnek kôzel 15 szâzalékât vetik be. Az drpdt, és pedig csupân a tavaszi ârpât a tartomâny ôsszes szântô- fôldterûletének l l .4 szâzalékân termesztik. Tôbbnyire a kétsoros, sôrnek valô ârpât vetik, mely mostanâban a régebben âltalânosan elterjedt hatsoros ârpât egészen kiszoritotta; de Bukovina a maga végletes, a pusztaihoz hasonlitô éghajlatâval a finomabb ârpafajtâk termesztésére kevésbbé alkalmas, miért is csak ritkân nyernek finomabb, sôrnek valô ârpât. Rozstermeszttsre a szântôfôld ôsszes terûletének 8—10 szâzalékât forditjâk; a sik- és dombvidéken tôbbnyire ôszi, az elôhegységben leginkâbb tavaszi rozsot termesztenek, a hegyvidéken csupân ez utôbbit. Régebben fôleg az ôszi rozsnak egy aprô szemû orosz fajtâjât termesztették, mely ritkân fagyott ki s tôbbnyire jô termést adott. Késôbb vetômagnak nagy szemû champagne-rozsot vittek be, mely a tartomânyban mindenfelé gyorsan elterjedt; minthogy azonban ez a rozsfajta gyakran kifagyott, s a rozs- termések fôltûnô hanyatlâst mutattak, lassanként ismét visszatértek az orosz és német rozsokhoz. B. 59