Page - 473 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

473 jó formájú és szép járású, nagy nóvésú kanczáik vannak. A lótenyésztés azonban a tartományban egészben véve még sok fogyatkozásban szenved ; a parasztságnál elterjedt belfóldi fajta kicsiny és nem szemrevaló ; hiányos táplálkozás és korai igázás a nyomorúságos élet bélyegét nyomja reá. Bukovina külonlegessége a hucul ló, mcly a tartomány nyugati hegy- vidékén fordúl ció. A hucul ló nyilván keleti származású, de a fóld és a fól- nevelés sajátságos voltánál fogva jellegzetes alakot nyert ; 136— 146 centi- méter magas, feje és nyaka nemes vérre mutat, teste hosszú, mély és széles, termete apró és zómók, orra hibátlan, járása konnyú, térdhajlása nagy, vér- alkata nyugodt és nem ijedós, színe gyakran különös. A hucul lónak kevéssel megelégedése és kitartása csaknem csodálatraméltó. Többnyire egész éven át szárnyék alatt, s még a jobb módú parasztok is állandóan nyitott istállóban tartják. A hucul ló elterjedési kórében, mely a kimpolungi politikai kerúletet, a seletini s részben a solkai uácze-putillai tórvényszéki kerúletet s a wiániczi kerúlet egy részét foglalja magában, a takarmányozás nagyon kezdetleges fokon áll. Abrak-takarmányról szó sincs ; nyáron egy kis zóldtakarmány és legeltetés, télen egy kis széna és szalma, melyet elébe vetnek, ez a hucul ló ósszes ellátása. A hucul ló úgy is, mint a legnehezebb podgyászt is elbíró hegyi ló, úgy is, mint teherhordó állat, nagyon el van terjedve, s teljes joggal megérdemli azt a hírnevét, hogy a kárpáti vidékeken nélkülózhetetlen. Tenyésztése a hucul vidéken bámúlatosan csekély, a mi annál meglepóbb, mert a hucul lovat nagyon keresik. E mellett terúlete két kôrûlménynél fogva nagyon is korlátolt ; elószór is a benszülótt hucul, ismerve e faj értékét, hágatásra nem használ mást, csak hucul mént; ott csak magánosok gon- dozása alatt álló állami mének fedeznek, melyek részint a radautzi állami ménesból valók, részint ezen a vidéken vásároltattak ; más részról a hucul ló létfoltétele azon kórúlményekben gyókerezik, melyek e fajt fôlnevelték. Ha a síkságra viszik s tenyésztésre használják, faji sajátságaiból, melyek a hegy- vidéken oly erósen nyilatkoznak, már az elsó nemzedéknél veszteni szokott. A tartomány lótenyésztésével a legszorosabb ósszefüggésben áll a radautzi es. kir. mènes. Cavallar József fóhadnagy javaslatára, ki a hadsereg számára újonczlovak bevásárlásával volt megbízva, már 1774-ben állítottak Kotzman helységben egy „ újonczló - be vásárlási parancsnokságu-ot, mely 1783-ban a Czeremosz melletti Waszkoutzba telepíttetett át, hol Cavallar birtokot bérelt. Külónbózó kórúlmények ajánlták, hogy Bukovinában nagyobb újonez lógyújtóhely állíttassék, melyet annál kónnyebben lehetett létesíteni, minthogy B. 60