Page - 478 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

478 Hogy a nevezett országokból addig bevitt szarvasmarha hiánya legalább részben kiegyenlíttessék, s megvettessék alapja magában a tartományban egy jobb marhafaj tenyésztésének : 200.000 forint állami elóleg engedélyeztetett szarvasmarha bevásárlására, s megindúlt a tömeges bevitel nyugati fajta, berni, pinzgaui, pusterthali, kuhlandi, stb. szarvasmarhából. Egy részrôl a bevitelnek meglehetós terv nélküli eszkôzlése s a bevitt szarvasmarha czél- szerútlen kiosztása, más részrôl pedig az, hogy a határzár elrendelése és az új szarvasmarhafajták bevitele, melyek tartás, gondozás és takarmányozás, sót az éghajlat tekintetében is az ittenieknél kedvezôbb kôrûlményekhez voltak szokva, a lakosságot, különösen a kisbirtokosságot egészen készúletlenúl találta : azt eredményezte, hogy bizonyos keverék állt eló minden képzelhetô keresztezésekbôl s a bevitt szarvasmarha nagy része elpusztúlt. A határzárnak, meg az 1889. és 1890. évi rosz szénatermésnek további kôvetkezménye a szarvasmarhák ôsszes létszámának apadása volt, mely az 1890 deczember 31-diki számlálás alkalmával a korábbi számlálások ered- ményével szemben nyilvánvalóvá lett ; természetesen nem szabad feledni, hogy a számbeli visszaesés mellett nem csekély a haladás minôség tekin- tetében. Mert ha a nyugati szarvasmarha bevitelével elért eredmények nem érték is meg az e czélra forditott kôltségeket, egynémely jó tenyészanyag mégis maradt a tartományban, a berni fajtából tôbb tisztavér-tenyésztés kelet- kezett a nagybirtokosoknál, a pinzgauiak tenyésztése a radautzi ménesbirtok- uradalomban, melyek új tenyészanyagot szolgáltattak. Ezeket a gazdasági egyesúlet megvásárolta és hágó bikákúl a kôzségekben elhelyezte. Evenként átlag 80 —100 helyen van ilyen hágó bikaállomás. Ez állomásoknak ter- mészetesen még ritka hálózatában lassanként a keresztezéseknek bizonyos állandósága képzôdôtt, s tekintettel erre, a tartomány a bukovinai szarvas- marhatenyésztés emelése végett 1895-ben kiadott tartományi tôrvény alkal- mából három nagy tenyésztó kerúletre osztatott : a berni szarvasmarhának a sík- és dombvidék, a pinzgauinak az elóhegység, a szürke és barna szarvas- marhának a hegyvidék jelôltetett ki, mely utóbbit vérfôlfrissités és nemesités czéljából felsó-innthali szarvasmarhával próbálták keresztezni. Mint a mezógazdaság minden ágában, a szarvasmarhatenyésztésnél is külónbséget kell tennünk a nagybirtokosok és a kisgazdák tenyésztése közt. Amazok a tôkéletesebb szarvasmarhatenyésztés értékét már hosszabb idó óta belátták, ellenben a kisgazdák, a német telepesek kivételével, csak a legutóbbi évtizedben kezdték megérteni. Ehhez lényegesen hozzájárúl egy részt a kis-