Page - 492 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

492 1848-ban nemcsak a Bisztricza és Dorna folyók, hanem a Teszna és Koszna patakok is alkalmasokká tétettek a tutajozásra. A Suczawa folyót 1820-tól 1860-ig helyi szállításokra már szintén használták s a szállítás akadályainak elhárítása által egészen Hadikfalváig alkalmassá tették az épúletfa tutajozására és a túzifa úsztatására. Mivel azonban az úsztatás a Suczawa folyó medrét tóbbnyire úgy megrongálta, hogy csak nagy kóltséggel lehetett megint tutajozásra alkalmassá tenni, e miatt a túzifa-úsztatást ezen a vízen abba- hagyták. Addig, míg a vágások a Czeremosz, Bisztricza és Dorna folyók alsó folyása táján s a mederhez kozel esó erdókben folytak, a fának leszállí- tására elegendó volt az a víztómeg is, a mennyi tavaszszal a hóolvadáskor s az ezutáni esózések alkalmával ósszegyúlik a folyók medrében. Mikor azon- ban a vágások az említett folyók felsó vízkórnyékére kerúltek, itt is elóállott annak szüksége, hogy a folyók természetes vízbósége mesterségesen, alkalmas vízgyújtók által szaporíttassék. Az elsó vízgyújtók (vízfogógátak) kózúl az egyik 1869-ben épúlt a Rippen patakon a wiznitzi kerúletben, a másik 1868-ban a Brodina patakon a radautzi kerúletben. A hatvanas évek folyamán, mikor a fakereskedés élénkúlésnek indúlt, s illetóleg a Dorna és Bisztricza folyókon a fenyúfának Keletre való kivitele nagyobb mértékúleg tórtént, elsó sorban a Bisztricza folyónak Erdélybe esó részén építettek három vízfogót, hogy ezek vízével a Kirlibabán levó erdók fatermését leszállíthassák egészen addig, a honnan aztán a tutajozás vízgyújtók segítsége nélkül is torténhetett. Nem sokkal utóbb (1879-ben) a bukovinai részen szintén építettek egy vízfogót, valamint a Teszna és Deaka patakon is. 1879-ben és 1880-ban s a kovetkezó években aztán a Teszna, Koszna, Tzibo, Kirlibaba és a Deaka patakon még egy-egy vízfogót létesítettek s a fólsorolt vizeket partvédelmi és vízszabályozási épít- ményekkel egészen alkalmasokká tették az úsztatásra. Hasonló vízépítési és szabályozási munkálatokat egyebütt is végeztek; 1879-ben fólépítették a Rudolf-gktat a Fehér Czeremosz folyón s a vízduzzasztót az Ihnatessa patakon. A nyolczvanas években még a Biskeu, Dichtinetz, Jalowiczora és Sarata patakokon építettek egy-egy, meg a Putilla patakon két gátat, s egyszersmind a patakok medrét szabályozták és az úsztatásra alkalmassá tették. Ugyanakkor a Szereth folyó felsó vízkórnyékén is végeztek hasonló munkálatokat, neve- zetesen a Szereth folyó felsó részét is alkalmassá tették az úsztatásra, a Zwarasz, Zubrynetz, Borsukeu és Lopuszna patakokon pedig egy-egy gátat