Page - 501 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

501 Az egész bányában dolgozó munkások száma 8o ; a bérek 6o krajczár és 1 forint ÍO krajczár közt váltakoznak egy-egy munkanapra, de az egyez- ményes munkások többet kapnak. Megbetegedése esetén minden munkás bérének hat tizedét kapja az állampénztárból, továbbá ingyenes gyógyszereket és orvosi segítséget. öt évi szolgálati idô után minden munkás jogosúlt a nyugdíjra ; a 40 évi szolgálat után elnyerhetó teljes nyugdíj pedig a rendes bér hét tizedét teszi. Ezenkivúl van még a bányának munkás-egyesúleti pénztára is, a melynek nemcsak a munkások, hanem az ú. n. „szolgák" (a munkások és hivatalnokok között álló szolgaszemélyzet) is részesei lehetnek. Ennek vagyona ez idö szerint 18.000 forintra rúg, s e pénztár tagjainak mindenféle segélyt juttat, a nyugdijasoknak pedig évi 60 forintnyi nyugdíj- pótlékot fizet. A bukovinai görög-keleti vallásalap bányái és kohói. — A kaczikai sóbánya, — mint oly nagy hatalmú tulajdonos kezében, minó az állam, másként nem is igen lehetséges, — bár lassú, de nyugodt és folytonos cmelkedést mutat fejlódésében. Ennek épen az ellenkezójét látjuk a jakobenyi bányáknál és kohóknál, melyek ma a bukovinai görög-keleti vallásalap birto- kában vannak. Ezeknek ugyanis megalakításuk óta egészen mai tulajdonosuk kezébe kerûlésôkig nagyon változatos sorsuk volt. Mint már elôbb emlí- tettük, a kormány részérôl 1777-ben kiküldött bányakutató-bizottság fedezett fol a múlt század hetvenes éveinek vége felé a mai Jakobeny helység kôzelé- ben, az Arszitza hegyen elôbb egy mangán-vasércz-, majd kevéssel utóbb egy rézércz-telepet Pozoritta falu határában. 1782-ben az ország elôkelôibôl alakúlt egy bányatársaság a tartomány bányászati kincseinek kiaknázására, s 1784-ben ez a társaság a es. kir. kutató-bizottságtól fölfedezett mangán-vasércz-telepet Jakobeny mellett magá- hoz váltotta. Az Aranyos-Bisztricza vôlgyében egy erdó tisztásán folépúlt s 1784 szeptember l-én dolgozni is kezdett e társaság jakobenyi vaskohója. E kohó akkoriban egy magas-kemenczébôl s két vashámorból állott. A csupa nem szakértókból álló bányatársúlat azonban nem érvén el vállalatával kedvezó eredményeket, 1796 július 20-án 24.000 forintért összes birtokát marienseei Manz Antalnak adta el. Ennek az értelmes és fáradhatatlan munkásságú férfiúnak már jobban kedvezett a szerenese. Kutatásra kiküldött munkásai már 1797-ben rábukkantak a Kirlibaba melletti ezüst- és ólomércz-telepre, s már 1801-ben készen állott e helyütt az ólom-olvasztó, a pörkölö kemen- Czékkel és zúzókkal együtt. Kirlibaba dús érezei bóségesen ontották a jako-