Page - 504 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

504 a ki már a Manz család szolgálatában állott, a késóbb es. kir. fó-bányá* tanáesosi rangban 1890-ben elhúnyt Walter Brúnót; de még ennek a minden tekintetben kiváló szakférfiúnak sem sikerúlt e bányákat és kohókat új virágzásra juttatnia. Ennek fó oka az volt, hogy a Manz-féle vállalatokat a görög-keleti vallásalap a lehetó legsiralmasabb állapotban vette át. Már a Manz család kezelésének utolsó éveiben sulyos hibákat követtek el. Szeren- csétlen befektetéseket tettek, s különösen a vasgyáraknak, azon idó szerint az (lzlet még egyetlen meglevó ágának a kezelése czélszerútlen volt. A fa- szénnel való kezelésre alapított nyersvas-készítés túlságosan sokba kerúlt; aztán meg a csekély keresletre való tekintet nélkül pusztán durva kovácsolt- vas termékek készítésére szorítkozott, ellenben hengerelt és öntött árúkat, a melyeknek még lett volna keletük, egyáltalán nem gyártottak. Mikor pedig a „kiegyezkedési" eljárás megkezdödött s nyolcz álló éven át húzódott, természetesen csak még jobban elhanyagolták az egyes, már amúgy is pangó üzletágakat; így Walter fó-bányatanáesos valóban csak óriási erófeszítéssel tudta a vallásalap bányáit és kohóit épenséggel a teljes tónkrejutástól meg- oltalmazni, sót ennél tóbbet is tett, midón újabb fólvirágoztatásuk elsó bizto- sitékait is megszerezte számukra. Walter igazgatása alatt az egész vállalat vezetése kóvetkezóképen alakúlt: A kirlibabai ólom- és ezüstbánya kiaknázását, mint már említettük, még a Manz család kezelése idején, 1859-ben abbahagyták; mindazonáltal Walter nem mondott le teljesen arról a reményról, hogy jobb idókben ez ágat újra mívelhetóvé lehet majd tenni. A vasgyárak szomorúan tengették életüket. A nyersvas-készítést a krakó-lembergi és lemberg-czernowitzi vasút (utóbbi 1866-ban nyílt meg) kiépúlte óta teljesen meg kellett szúntetni, minthogy a jakobenyi vas phosphor-tartalmú s így vörös tórésú volt, s ezért nem versenyezhetett az immár olesóbb witkowitzi (morvaországi) és tescheni vassal. Egy magas-kemeneze ugyan még továbbra is múkódésben maradt Jakobenyben, de csupán óeska öntött vas (törött vas) beolvasztására használ- ták, a melyból újabb öntött árút, nevezetesen géprészeket, fókép a helybeli gyárak saját szükségletére, továbbá fózó üstöket, leginkább a falusi lakosság számára, sulyokat s más effélét gyártottak, illetóleg gyártanak még ma is. Ezzel a magas-pesttel kapcsolatban állott és áll még mindig egy gépgyári múhely Jakobenyben, mely igen gyönge forgalommal javító munkát végez, fókép géprészek javítását értvén rajta s ezt is leginkább a vállalat saját szükségletére. E mellett azonban alkalmilag a kórnyék örlö és fúrészmalmait