Page - 510 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

510 ârûk megâllitâsi vâmjai tekintetében. Akkoriban keletkezhetett nem egy helység is, a hol e kereskedô-karavânok nevezetesebb âllomâshelyei valânak ; csakhogy a szâz esztendônél tovâbb tartott mongol dûlâsok alatt természetesen elpusztûltak, de a moldvai vajdâk uralma idején ismét fôltâmadtak hamvaik- böl, igy nevezetesen Szereth, Suczawa és Czernowitz : az els<5 kettô mint a moldvai vajdâk fô- és székvàrosa és együttal püspöki székhely is nevezetes, a harmadik pedig fontos âtkelô rév a Pruth mentén s a kivâlôbb vâm- âllomâsok egyike. A kereskedelem e fôlvirâgzâsânak legfôbb okât abban a bölcs belàtâson alapülö gondozâsban lelhetjük, melyben a kôzgazdasâg e fontos âgât az elsô vajdâk részesitették, kik közul e részben fôkép Jö Sândor vâlik ki. O tôle a lembergi kalmârok nevezetesb kedvezményeket kaptak az ârûk elvâmolâsât illetôleg; Suczawa is ô alatta lett fontos ârûmegâllitô helylyé, a honnan a tôbbnyire ôrmény és szâsz kezekben lévô kereskedelem, mint göczpontböl, a legkülönbözöbb irâtiyokban szétâgazott. Innen indûltak a fôbb forgalmi ûtak keletnek Jassyn ât Tigine és Akierman felé, délnek a szâsz Bajân és Moldawitza-Wamân (wama = vâm) keresztul Besztercze irânyâban, Bakaun ât Brassôba és Berladon ât Olâhorszâgba egészen Brailâig, éjszaknak Szerethen és Czernowitzon ât Lembergbe, tovâbbâ Dorohoion és Chotinon ât a podoliai Kamieniec felé. Kereskedelmi ut, vagy legalâbb lovaglô-ôsvény vezetett az akkor még csak falu Radautzon ât a Suczawa vôlgyében és a Kirli patakon âtkelve Szigetnek, nemkülönben a Bisztricza vôlgyébe és onnan Radnâra. Orszâgut vitt tovâbbâ Szerethbôl a hasonnevu folyô mentén, a Banilla patakon âtkelve a Czeremosz-vôlgybe s onnan Kutyn keresztul Munkâcsra. Tatârorszâg felôl selyem- és gyapjùszôvetek, görög borok és fuszerek, innen oda pedig, valanaint Lengyelorszâgba és Erdélybe szarvasmarha, juhok, sertések és kûlônféle bôrôk valânak a fôbb szâllitmânyok. Magyarorszâg lovakkal, Olâhorszâg gyapjûval, a szâszok kûlônféle iparczikkekkel lâttâk el a bukovinai piaczot, a hol cserében gazdasâgi termesztményeket vâsâroltak értûk. Rendszeres vâmtôrvény szabâlyozta a be- és kiviteli czikkek vâmtételeit. Elénk volt a forgalom a vajdâk székhelyei és a kisebb helységek kôzôtt, a melyekben mâr egyes iparâgak mivelôivel is talâlkozunk, még pedig jobbâra lengyel és német kézmivesekkel. Az ôtvôs- és kolompâr-mesterség nagyrészt a czigânyok kezében volt. Igen elterjedt a molnârok mestersége, melyrôl, illetôleg egyes malmokrôl mâr régi okiratokban is gyakrabban esik szö, nem- különben egyes kallökröl is. A lengyel kirâlysâgbôl mâr a XIV. szâzad