Page - 515 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Volume 20

515 A gyarló kôzlekedési útak és eszközök miatt a tartomány legnagyobb kincse, a roppant bôségben lévó fa, kereskedelmileg nem volt egyébre értéke- síthetó, mint hamuzsír-készítésre. Ezért volt e század elején a tartományban oly sok hamuzsír-égetó, melyek ez iparágat nagy kiterjedésben úzték. Nagyobb fakivitel csak nehezen induit meg, s eleinte csak a vizi útak folhasználásával. Az osztrák kormány mindjárt elejétól fogva mindent megtett arra nézve, hogy az újonnan szerzett tartományt, mely a hosszú török uralom alatt teljesen el volt hanyagolva, a nyugateurópai múveltség áldásaiban részeltesse és dús természeti kincseit foltárja. Tervszerú, meggondolt s mindenben a meglévó állapotok figyelembe vételére alapított eljárása a lakosság nemzeti és felekezeti sajátságainak lehetó kimélését túzte ki czéljáúl, a mi a csakhamar mutatkozó szép eredményekkel kapcsolatban a legszebb reményeket keltette. Lassacskán új iparágak is keletkeztek. Elsó sorban a szeszfózés említendó. Ezzel karöltve fejlödött a nagyban való marhahizlalás, melynek a bécsi és olmützi vásárok lettek az állandó piaczai. A hizlalt marhát rövid távolságú állomásokon át hajtották, a mi öt-hat heti idóbe kerúlt. Ma ugyanennyi nap sem szükséges, hogy Bécsbe érkezzék. A serfózés is gyorsan follendúlt, mert 1844-ben már 19 serfózót találunk. Gyorsan fölszaporodtak az órlómalmok. 29 posztóványoló- malomban készítették ki, bár még igen kezdetleges módon, a parasztság ruházatára való abaposztót. A fürészmalmok száma lassan emelkedett ; 1814-ben még csak ót, de már 1834-ben 29 volt. Azonban ezek oly kevés készletet tudtak elóállítani, hogy olykor a fában oly dúsgazdag tartománynak magának sem volt elég fúrészelt fenyúje. A fának ez idóben még mindig a hamuzsír-fózók a leg- fontosabb értékesítói. 1861-ben ezek száma 24 volt s termékük egy részét a czudyni, krasznai és fürstenthali üveghutákba szállították. (A karlsbergi 1827-ben megszúnt.) Tetemes mennyiségú hamuzsír ment ki Brodyba, Bialába, Prágába és Boroszlóba is. Hovatovább follendúlt a kisipar is. A század elején jóformán még csak a nagyobb városokban volt honos, de lassacskán kiterjesz- kedett a mezóvárosokra és nagyobb falvakra is. Az 1804-ben szervezett czéhek német szokásokat és erkólcsóket honosítottak meg a tartományban; általán véve szigorú és üdvós fegyelemben tartották a legényeket és inasokat, s a mesterek ennek folytán munkáik jelessége és megbízhatóságuk miatt a legjobb hírnek órvendettek. A bánydszat, mely századunk három elsó évtizedében egyes szerény kezdetekból tekintélyes fejlódésre jutott, némi fémipar alapjait vetette meg. 66*