Page - 192 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

192 egész éjen át imádkoznak, énekelnek. Az elhúnytat jobbára festetlen deszka koporsóban temetik el. A fiatal halottét tarka, virágos kendóvel, a korosabbét fekete takaróval boritják le. A temetés pompával megy végbe. A kántor hosszú versben, énekszóval búcsúztatja el a halottat s templomi lobogók és lámpák mellett csaknem az egész falu népc elkiséri utolsó útjára. A temetést tor követi, melyen az elhúnyt számára is fólteritenek, a kést, kanalat, villát keresztbc tévén egymáson, tányérját leborítják s hclyét az asztalnál üresen hagyják, szentúl hivén, hogy az elköltözöttnek lelke ilyenkor közöttük van. A palóczok általában babonásak és a misticziszmusra hajlók, de nem nagyobb mértékben, mint más hegyi népek. Leginkább katholikusok, s babonás hitóket csupán vallásosságuk múlja felúl. A bójtót megtartják, az ünnepet megülik. Már az ünnepet megelózó délután is félünnep számba megy náluk. Ilyenkor az asszonynép nem fon, nem szó, s a nagyobb mezei munkát a férfi is abban hagyja. Templomba, búcsúra a palócz elgyalogol a hetedik határba is. Az olvasóját mindig magánál hordja. Gyermekét vallásosan neveli s e tekintetben maga jár elól jó példával. Keresztet vet a kenyérre, mielótt megszegné; keresztet von az út porába, mielótt kocsiján hosszabb útra keine, s keresztet vet magára, keresztet a párnájára és a szoba négy sarkára, mielótt álomra hajtaná fejét. Istenben való hitének s bizalmának eléggé jellemzö kifejezöje e kózmondás: „A kit az Isten meg akar áldni, í A kit meg az Isten megver, Nem kell annak pénzt találni. Nem kell annak a „jó reggel." A palócz külónben furfangos észjárású nép. Tóbb tekintetben hason- latos a székelyhez. Sok adorna kering róla, épen mint a székelyekról, és ez adomákban az együgyúség álarcza alatt nyilatkozik egészséges gondolkozása és józan bólcsessége. Ugy szólván minden érzés dalban fakad ki a palócz ajakán. Dalba ónti órómét, búját, szenvedését és boldogságát. Nem ritkán a falu egy-egy nevezetesebb eseményét is nótában órókíti meg. Dalai lágyak és gyóngédek, egyszerúek és keresetlenek, s nem egyben az érzés igazán megkapó ószinteséggel jut kifejezésre. Kóltói alkotásainak virágaiból álljon itt mutatóúl e pár dalocska: I. Napháotátú'* gyün (?gy vonat magába, Nem gyün ide az a vonat hijába, Vissza-visszafújja a szél a füstyit, Szegén legén't de messze is éSviszik. " Naphaltátúl = napnyugatról.