Page - 200 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

200 megyék határán halad Hatvant érintve a Tisza felé. A másik nagyobb folyó, a Tama, Gômôrmegyében ercd s a Mátrát keresztúl szelve Verpeléten alúl Kaálnál a síkságra lép. A többiek, mint a Tarnócza, Bene patak, Gyöngyös, Agó ér és a Kígyós patak, vagy a megye keleti részét öntözö Eger és Laskó mind kisebbek. Az éghajlat természetesen az egész Mátrában sokkal szelidebb, mint a jóval magasabb Kárpátokon. Azonban még sem oly enyhe, mint az Alföldön, sem nem oly forró. A novénytenyészet is 5—8 nappai mindig hátrább jár, mint a síkságon. Az idójárás különben igen szeszélyes; vagy túlságos sok az esó, vagy pedig nagy szárazság uralkodik, minek folytán a patakok, sót sokszor a kútak is kiapadnak. Ennek okozója léhet részben az erdórengete- geknek itt újabb idókben évtizedeken át következetesen végbe vitt pusztítása, melynek különben az 1879-iki erdótorvény iparkodik határt szabni; sót most már a kopár terúletek befásítása is bár lassan, de mégis csak halad elóre. A Mátrának erdós oldalain következö fanemek tenyésznek : cser, tölgy, bükk, gyertyán a legnagyobb kiterjedtségben, míg szórványosan kóris, vad- körte, vadalma s a forrásos helyek kórúl a fehér nyárfa, továbbá nagy ritkán somfa is található. A patakok mentén a völgyekben buján tenyészik az égerfa. A cserjék kózül elsó sorban a mogyoró a vadon némely helyein bóven hozza gyümölcseit; azután a kecskerágó, fagyal vagy magyal, gala- gonya, kókény, vadszeder és málna, mely érése idején szép keresetforrása a szegény hegylakóknak. De bóven terem mindenütt a vágásokban a földieper és szamócza is, mely gyümölcsöket a budapesti kofák nagy mennyiségben szállítanak vasúton a fóvárosba. A Nógrád felé esó éjszaki részen, hol apró riolithegyek találhatók, tenyészik nagyban a nyírfa, melynek galyjaiból az itt lakó palóczok sepróket készítenek, tórzseiból pedig kocsirúdnak valót vágnak s nagy szekereken szállítják az egri, gyöngyösi és hatvani vásárokra. Borókabokrok is fordúlnak eló egyes helyeken Pétervására vidékén, különösen Domonkoson. Fenyú a Mátrán nem tenyészik. Nem valami dús, de mégis említésre méltó a Mátrának és kórnyékének vadállománya. Mióta a gróf Károlyiak Parádon újra meghonosították a szarvast, mely már régóta kiveszett a Mátrából, most nemcsak a vadas- kertben, hanem onnan kitórve már a szabadban is jelentkezik elszórtan ; míg az óz, vadsertés rendes lakói és vendégei voltak itt a vágásoknak és makkos erdóknek. Parkas nagy ritkán fordúl eló, míg róka igen sok van; vadmacska, borz, gürény és menyétke is gyakran található. Madarai küzt