Page - 329 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

329 melylyel szomját csillapítá. Állítólag ez az eset adta az ott épúlt város — Epeijes — nevét, míg a király kisérói az erdóben talált pompás savanyú forrástól megittasulva térvén vissza a királyhoz, annak a víznek „Borkút" nevet adtak; mint Tompa énekli: „Kiirtatván idóvel a vadon, Megnépesúlt Vak Béla ülhelye; S eperszemet viselve czímerében, Epül e város, és áll e napig. Határiban •— kárpótlásúl talán, A szóló borhozó gerezdiért — A régi forrás, „Borkút", borízú nedvével buzog fel." Sárosmegyének mozgalmas, változatos, viharos múltját a megye és a három város gazdag levéltárain kivúl, — melyek kózúl külónósen a bártfai emelendó ki, — építészeti emlékek s megórzótt régiségek is hirdetik. A megye levéltárában kegyelettel órzótt XVIII. századbeli insurrectionális zászlók a harczias idókre emlékeztetnek, bar a legérdekesebbnek, a Rákóczy korából, i7oó-ból való piros selyem zászlónak fólírása: „Melior est certa pax quam sperata victoria" (jobb a biztos béke, mint a remélt gyózelem) inkább a megye békeszeretetének hirdetójeúl tekinthetó; a bártfai levéltár pallosai viszont a XV—XVI. századok kegyetlenségig szigorú igazság- szolgáltatásának rémes emlékei. A viharos századok néma hirdetói a várromok, melyekben Sárosmegye külónósen gazdag, bár némelyikók már alig külonbóztethetó meg a kornyezó mohos szikláktól, míg egyik-másik, egy félszázaddal ezelótt még lakott vár úgy szólván a ma éló nemzedék szeme láttára lett omladékká. Régibb leírások Sárosmegyében 19 várról tesznek említést, melyek kozúl azonban némelyik talán inkább csak órtorony vagy megerósített kastély volt. Romjaikra vagy tórténeti szerepókre való tekintettel még ma is említést érdemclnek Sáros, Zboró (Makovicza), Soóvár, Hénig, Tarkó, Kapi, Sebes és Palocsa vára. Az erdós hegy hátán emelkedó s nagy kiterjedésú sárosi vár neve régente Tubul volt, mely név még IV. Béla idejében is szerepelt; Erzsébet királynó 1441-ben a huszitáknak adta; azután Zápolya adományából a Perényi család, majd meg Ferdinánd adományából a Thurzók bírták, míg az 1645-iki béke értelmében a vár a hozzá tartozó uradalommal együtt I. Rákóczy Gyórgy birtokába kerúlt. Ugyanabban az évben, a melyben Caraffa Eperjesen dühón- M. 42