Page - 346 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

346 âllandô sikerrel nem voltak képesek megkûzdeni a galiciziai hatârszélen kelet- kezett nagyszerû ûj fûrdôk versenyével, mely Bârtfât lengyel vendégeitôl egészen megfosztotta, s a furdô helyzetét a vasût hiânya is megnehezitette. Csak nem régiben, az eperjes-bârtfai vasûtvonal megnyilta ôta sikerûlt e furdôhelyet ûjabb virâgzâsnak inditani, mely teljesen ûj izlésû s nagy szabâsû épûletek létrejôttében is nyilvânûlt. A most mâr hazânk legnagyobbszerû fUrdôtelepei kôzé szâmithatô Bârtfa 1895 nyarân dicsôûlt Erzsébet kirâlyné Ô Felségének is ûdûlést nyûjtott. A Bârtfân ât vezetô ut mâr a XIII. és XIV. szàzadokban fontos volt ; ez szolgâlt egyik fô ôsszekôtô vonalul Magyar- és Lengyelorszâg kôzôtt. Az elsô âllomâs ezen az uton a mâr tôbbszôr emlitett Zborô Makovicza vârâval. A vâron kivûl a Râkôczyakra emlékeztet a 2.161 lakossal bird „mezôvâros"-ban fekvô régi kastély és kertje, hol az egykori szâz hârsfa kôzul, a melyek ârnyékâbôl I. Râkôczy Gyôrgy levelei voltak keltezve („Datum Zboroviae sub centum tiliis"), még sok fônnâll, és a melynek renais- sance stilu temploma becses egyhâzi ôtvôsmuveken kivul a grôf Aspremont csalâd tagjainak sirjait is magâban rejti. Zborô ugyanis az egész makoviczai uradalommal egyûtt a Râkdczyakrôl leânyâgon, t. i. II. Râkôczy Ferencz nôvére, Julia ûtjân az Aspremont, ezekrôl pedig az Erdôdy grôfi csalâdra szâllott; csak ûjabban adtâk el az Erdôdyek is, s az uradalom zborôi része ma grôf Clary-Aldringen tulajdona. Zborôn tul a Gâcsorszâgba vezetô ut hâromfelé âgazik ; az egyik ut egyenesen éjszaknak menve, Beherô fôlôtt éri el az orszâg hatârât ; a mâsik Alsà-PolyankdnàX hatol ât a Kârpâtokon; a harmadik keletnek fordulva s a Makovicza egész erdôs-hegyes vidékét âtszelve Szvidnikç.t, az egykori Szirmay-féle uradalom fô helyét s jelenleg szolgabirôi székhelyt érintve jut el az ûgy nevezett duklai szoroshoz, mely elnevezését a kôzel fekvô hason- nevu galicziai vârostôl vette. Ha Bârtfâtôl a Tapoly vôlgyében fôlfelé haladva nyugatnak tartunk, mindinkâbb belé mélyedunk az anhalti herczeg uradalmânak rengeteg erdô- ségeibe. Tarnô kôzségtôl éjszakra, Gâboltô mezôvâroson ât a czigelkai gyôgyforrâshoz jutunk, ellenben nyugatnak menve elôbb a mâriavôlgyi elhagyott vashâmorhoz és ôntômûhelyhez, tovâbbâ a Forgâch grôfok âltal alapitott livôi ûveghutâhoz vezet az ut. A Livô és Olejnok kôzôtti hegyhâtrôl, mely a Târcza vôlgyét a Tapolyétôl vâlasztja el, az ugy nevezett „Forgâcska" szorosrôl gyônyôrû kilâtâs nyilik mindenfelé.