Page - 354 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

354 észszerúbb bányászat és opálkereskedés megindítása a jeles régész Fejérváry Gábornak köszönhetö, ki a kincstártól bérbevette ezt, a kivégzett Keczer Andrástól a többi osvavölgyi birtokokkal együtt elkobzott terúletet s azóta épültek az elsó rendes bányamúvek, míg lassanként a mai telep keletkezett. Leszállva a völgybe, elóbb Vorosvágást érjük, majd Ó/ahit, Keczer-Lipóczot, Keczer-Peklént és Kosztolánt, melyek mindegyikében egy-egy kastély vagy rom jelzi a Keczereknek nagyobbrészt a kincstár tulajdonába kerúlt egykori birtokát. A terúlet, mely fölött a föntebbiekben futólagos szemlét tartottunk, 3.821.8 négyszógkilométernyi, melyen a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 382 kôzségben 168.021 polgári egyén lakik, a katonaságot hozzá számítva pedig 169.033 lélek. Ez a népszám az utolsó számlálást megelózó 10 évre nézve megállapodást, a távolabbi múlthoz hasonlítva pedig hanyat- lást jelent, mert még ha a negyvenes évekbeli kevésbbé megbízható följegy- zéseknek, melyek a megye lakosságát 192 —196.000 teszik, teljes hitelt nem adunk is; az 1870-iki népszámlálás is 7.27l-el több lakost derített ki a jelenlegi számnál. A népszám e hanyatlásában legnagyobb része van a mezógazdasági korúlmények sanyarú voltának s az e miatt lábra kapott Amerikába való kivándorlásnak. Mert a megye lakosságának legnagyobb része mezógazda- sággal foglalkozik; de az alacsony munkabér és a kereset csekély volta a föld népét eleinte az Alfoldre hajtotta az ottani korábbi aratás idejére; majd tovább úzte a tengeren túli világrészbe. Ott sokan elvesztek ugyan a kivándorlottak kózúl, de sokan vissza is tértek, még pedig tetemes keres- ménynyel. A helyzetben most már fordúlat állott be, a némileg meggyérúlt parasztság földet szerzett az amerikai pénzen, bérmunkát nem szívesen vállal; szerényen megél a maga kis fôldjén, a nagyobb birtokosok ellenben a csekély gabonaárak és drágúló munkabérek kettós nyomásával csak nehezen bírnak küzdeni, a minek kôvetkezése, hogy Sárosban az utóbbi idóben a kozép- birtokok legnagyobb része elaprózódva parasztgazdák kezébe jutott, sót a megyében levó kevés nagybirtok kozúl is több parczellázás és eladás alá kerúlt. A fö mezógazdasági termények : zab, rozs, buza, árpa és burgonya ; a terúlet nagyobb része nem szántófold, hanem erdó, legeló, meg rét. Valódi ipari gazdálkodást tóke hiányában csak kevés helyen úznek; a gazdasági szeszgyárak nagyobb része szünetel; ellenben a marhatenyésztésben mutat-