Page - 406 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21
Image of the Page - 406 -
Text of the Page - 406 -
406
Verhovinára is a Laborcz és mellékfolyói felsô völgyeiben Almamezóig,
Hánykoviczáig, Uklináig s tovább az Ung vize és mellékágainak legfelsóbb
völgyeiben levó nehány faluban egészen Ungmegye éjszaknyugati zugáig.
Tólük s a blyácháktól tovább nyugatra Zemplén és Sáros ruténjei, a lemdkok
Iaknak. Ezek köziil csak Zemplén és Sáros ruténjei igazi lemákok; a beregie-
ket és az ungiakat egymás közt lemákoknak, sót a beregieket dicskákmk
nevezik ugyan, de az oklevelek valachus néven emlegetik óket s így ezek
legalább származásra nézve még a máramarosi blyáchákhoz tartoznak.
Ezek a nép ajkán éló elnevezésekkel bíró csoportok megvannak a
szomszéd galieziai ruténeknél is. A Tisza forrásaitól lefelé lakó huczulok
mintegy folytatását képezik a velük egy vonalban, a Limnicza folyóig lakó
galieziai huczuloknak, épen így a Taracztól az Ungig lakó bojkák is a
Limniczától a Szolinkáig lakó galieziai bojkiknak, valamint zempléni és
sárosi lemákjaink a Szolinkától nyugatra lakó galieziai lemkiknek. Csak
legkorábban betelepedett blyácháink eredete marad homályban.
Huezuljaink nyelve és ruházata, és pedig úgy a férfi, mint a nói viselet,
valamint szokásai teljesen megegyeznek a galieziai huczulokéval, de már
a bojkák, lemákok és blyáchák ruházata meglehetósen eltér galieziai roko-
naikétól.
Bojkáink az egész határ hoszszában érintkeznek a galicziaiakkal. Egy
nyelvet beszélnek, szokásaik is ugyanazok, de már a ruházatuk egészen
más. A magyarországi bojka férfi otthon szótt és fehérített (csésztaje palatna)
inget hord, a mely alig ér a derekáig, holott a galieziai bojka inge térdig ér.
Vett vagy otthon készúlt fonálból való, de takácsnál szótt (tkácskaje palatna)
vászoningeket csak a munkára menó legények (barabási, lengári) viselnek,
gyolcsot (bilenina) meg csupán a nók. Máramarosban divatos a széles és
bó ingújj (rukáv voloszkéj), a szúk és ránezos (zbéránéj) is járja, Ungban
csak a szúk. A vastag házi vászonból készúlt lábravaló a máramarosiaknál
szúk, az ungiaknál bó (séroki gátyi). Nyáron szint' olyan vászonból (Mára-
marosban : bácsmági, Ungban : uszki gátyi), télen vastag posztóból varrott
nadrágot (cholosnyi) hordanak, a melyet Máramarosban a huczul határtól
Okormezóig égerfahéjból készített kivonatban áztatnak (dublyát). Túszójük
(eseresz) szélesebb, mint a huczuloké, de még sem olyan, mint a blyácháké.
Az ing folé nyáron háromféle gyapjú (szirák, hunesá és hunya), télen szintén
háromféle juhbór (kozsuch, plyicska vagy náplecski és bunda) kabátot öltenek.
Lábbelijük a boeskor (chadáké, pasztali és bacskari). A harisnya csakis a
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország V (II), Volume 21
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország V (II)
- Volume
- 21
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1900
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 499
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch