Page - 412 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21
Image of the Page - 412 -
Text of the Page - 412 -
412
Testalkatra nézve a ruten akár oláh, akár tót szomszédjánál gyóngébb.
Kozepes nóvésú, nem tagbaszakadt, mint a magyar, sót egészen kónnyed
testalkotású. A verhovinai inkább az alacsony felé hajlik, úgy, hogy alig
akad kózte magas férfi, a blyácha és a lemák a magashoz kózelednek s nem
ritka koztük a szálas ember. Az ósszes rutének kózótt csak a huczul barna,
a tóbbi szóke, bár az idósebbje kózótt alig van szóke hajú, mert annyira s
addig kenik hájjal, vajjal és tejfellel, hogy szinte csópóg s idóvel megbarnúl.
A huczul gómbólyded arczú, olajbarna arczszínú; a tóbbi csontos, szógletes
fejalkatú, piros arczú, csak néha akad barna színú, gómbólyú arczú. Nóvésük
rendes, bár elég nyomorék, fóleg golyvás akad kózóttük. Szervezetük nem
valami erós, mindamellett még a Verhovinán a zord klima, egészségtelen
lakás, rosz táplálkozás mellett sem ritka a galambósz aggastyán. Nem bírják
a nehéz, fárasztó munkát, de azért nem mondhatni, hogy tunyák, kasza-
kapakerúlók volnának. Igaz, hogy a kitartás nem erényük, a türelmük hamar
elfogy; de inkább az a hibájuk, hogy a vállalkozáshoz nincsen sem kedvük,
sem hajlamuk. A kereskedéshez, pénzkezeléshez a rutén teljességgel nem ért.
A tótnak az élelmességéból egy szemernyi sincs benne. A házalásnál, az
iparoskodásnál jobban szereti a gazdálkodást. Egész foglalkozása a fóld-
mivelés és a baromtenyésztés; de ennek a két gazdasági ágnak is csak
a legkezdetlegesebb elemeit tudja. Mindkettót csak épen annyira úzi, hogy
készletével a telet kihúzza. A jovó úgy lesz, a hogy Isten adja, (ják buh
dászty, ták bude) a kózmondásuk. Ennek folytán nem is igyekszik az újabb
vívmányokat meghonosítani. A Verhovinán példáúl még tóbb a fa-, mint
a vas-eke. A blyáchák kukoriczán kivúl nem igen termesztenek mást, kivéve
egy kevés krumplit meg paszulyt. Ezért nem is kell csúr, nincs mit csépel-
niók. A huczul és a bojka fó veteménye a zab; de vetnek ószi gabonát is,
azonkivúl van káposztájuk, lóbabjuk, krumplijuk. Még a lemákok úzik a leg-
rendszeresebb gazdálkodást. Legtóbb terük is van hozzá. Beregben Szolyván
alúl és Ungban Bereznától lefelé már a buza is megterem, de azért tóbbnyire
csak gabonát és árpát vetnek. A tótok szomszédságában lencsét, borsót,
répát, kólest (prasza), tatárkát is termesztenek. Itt már el sem Iehetnek csúr
nélkül s talán innét van, hogy azt a házhoz ragasztják. Csak ók termesztenek
annyit, hogy eladásra is jut. A zempléni lemák káposztát, répát, retket,
mogyorót árúlva eljár a szomszéd rutének kózé. A bojkák és a huczulok
mindóssze a legkózelebb esó városok vásárait szokták látogatni, még ha nincs
is eladni valójuk, sem venni nem akarnak; no meg a pócsi búcsúra elmenni
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország V (II), Volume 21
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország V (II)
- Volume
- 21
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1900
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 499
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch