Page - 412 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

412 Testalkatra nézve a ruten akár oláh, akár tót szomszédjánál gyóngébb. Kozepes nóvésú, nem tagbaszakadt, mint a magyar, sót egészen kónnyed testalkotású. A verhovinai inkább az alacsony felé hajlik, úgy, hogy alig akad kózte magas férfi, a blyácha és a lemák a magashoz kózelednek s nem ritka koztük a szálas ember. Az ósszes rutének kózótt csak a huczul barna, a tóbbi szóke, bár az idósebbje kózótt alig van szóke hajú, mert annyira s addig kenik hájjal, vajjal és tejfellel, hogy szinte csópóg s idóvel megbarnúl. A huczul gómbólyded arczú, olajbarna arczszínú; a tóbbi csontos, szógletes fejalkatú, piros arczú, csak néha akad barna színú, gómbólyú arczú. Nóvésük rendes, bár elég nyomorék, fóleg golyvás akad kózóttük. Szervezetük nem valami erós, mindamellett még a Verhovinán a zord klima, egészségtelen lakás, rosz táplálkozás mellett sem ritka a galambósz aggastyán. Nem bírják a nehéz, fárasztó munkát, de azért nem mondhatni, hogy tunyák, kasza- kapakerúlók volnának. Igaz, hogy a kitartás nem erényük, a türelmük hamar elfogy; de inkább az a hibájuk, hogy a vállalkozáshoz nincsen sem kedvük, sem hajlamuk. A kereskedéshez, pénzkezeléshez a rutén teljességgel nem ért. A tótnak az élelmességéból egy szemernyi sincs benne. A házalásnál, az iparoskodásnál jobban szereti a gazdálkodást. Egész foglalkozása a fóld- mivelés és a baromtenyésztés; de ennek a két gazdasági ágnak is csak a legkezdetlegesebb elemeit tudja. Mindkettót csak épen annyira úzi, hogy készletével a telet kihúzza. A jovó úgy lesz, a hogy Isten adja, (ják buh dászty, ták bude) a kózmondásuk. Ennek folytán nem is igyekszik az újabb vívmányokat meghonosítani. A Verhovinán példáúl még tóbb a fa-, mint a vas-eke. A blyáchák kukoriczán kivúl nem igen termesztenek mást, kivéve egy kevés krumplit meg paszulyt. Ezért nem is kell csúr, nincs mit csépel- niók. A huczul és a bojka fó veteménye a zab; de vetnek ószi gabonát is, azonkivúl van káposztájuk, lóbabjuk, krumplijuk. Még a lemákok úzik a leg- rendszeresebb gazdálkodást. Legtóbb terük is van hozzá. Beregben Szolyván alúl és Ungban Bereznától lefelé már a buza is megterem, de azért tóbbnyire csak gabonát és árpát vetnek. A tótok szomszédságában lencsét, borsót, répát, kólest (prasza), tatárkát is termesztenek. Itt már el sem Iehetnek csúr nélkül s talán innét van, hogy azt a házhoz ragasztják. Csak ók termesztenek annyit, hogy eladásra is jut. A zempléni lemák káposztát, répát, retket, mogyorót árúlva eljár a szomszéd rutének kózé. A bojkák és a huczulok mindóssze a legkózelebb esó városok vásárait szokták látogatni, még ha nincs is eladni valójuk, sem venni nem akarnak; no meg a pócsi búcsúra elmenni