Page - 418 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

418 idójárás. Altalában itt és a kôzéphegyeken gyakori az esózés, niíg a sík földön több a tiszta és felhötlen nap. Nyaranta a hegyek közötti szúk völgyekben 27o C tikkasztó forróság mellett egyszerre csak elborúl az ég s a szakadó hideg záportól kis idó alatt 5—6 fokra, sót olykor o alá esik a hóméró. A sík rész a nagy Alföld felsó széle s folnyúlik egész Munkácsig. E síkságon több magas domb emelkedik, köztük a mezôkaszonyi, dédai, sáros-oroszi és munkácsi. Vásáros-Naménynál a fínom, hamuszerú sárgás nyíri homok is látható, bár e vidék földje legnagyobb részt kötött agyag. A síkság legmélyebb fekvésú része 104 méter az Adriai tenger színe fölött, míg a határhegységi havasok közepes magassága 1.263 méter. E havasok nem égbe nyúló, örökös hóval födött kopár, sziklacsoportozatok, hanem csak szeliden emelkedó terjedelmes hegytömegek, melyeknek kétharmadnyi alsó részeit lombos fákból álló rengeteg erdóségek borítják, míg az egyhar- madnyi erdótlen ormokon buja nóvényzetú gyepmezók terúlnek, melyek sok ezer marhának bó legelóúl szolgálnak. Beregmegye határhegyei a Kárpátok éjszakkeleti nyúlványai, melyek 380 kilométernyi hosszúságban és 45—106 kilométer szélességben terjed- nek s keleti Beszkidek néven Ung és Zemplén megyékbe is benyúlnak. E nagy hegyvidéken legkiválóbb magaslatok nyugaton az 1.408 méternyi Osztra hora, ettól keletre az 1.405 méternyi Huszla, az I.473 méternyi Polonina runa és jóval alább a szolyvai havasokban az 1.679 méternyi Sztoj. Ezeken kivúl Ung felól a Polyána-Szinyák hegységból is több hegyesoport ágazik be a megyébe; ezekben legmagasabb csúcsok: a Szinyák I.032 méternyi magaslattal és a Vihorlát hegységhez tartozó Obavai-kó 975 m., a Szinyáktól keletre fekvó Borló és Gyil hegységben pedig az I.097 méter magas, szép kúpalakú Buzsora hegycsúcs. A Borló hegység délnyugati nyúlványához tartozik a hosszú Hát-hegy is, melynek nyugati végén, Felsó- Schönborn (azelótt Oláh-Kerepecz) helységnél csekély horpadás által elvá- lasztva áll Munkács város határában a szólótermó Pap-, Pál- és Nagy-hegy, s a Latorczán túl a szintén jó bort termó Gallis-, Lovácska- és Veres-hegy, ennek keleti oldalán pedig a Csernek-hegy. A most említett hegyek trachit-kózetúek, míg a Beregszász és Muzsaly fölött emelkedó alaesonyabb hegyek riolith- kózetúek, melyek timsó-gyártásra és jó malomkövek készítésére is alkalmasak. A határhegyek kózete leginkább kárpáti homokkó, itt-ott palával válta- kozva, míg lentebb, Vezérszállás táján durva szemcséjú homokkó. Helyenként