Page - 420 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

420 pala is fordúl eló, Szolyva és Paszika táján pedig a másod-képzódményhez számított jura és neokomi mészkó, meg márga-képletek vannak. Munkácsnál és a Hát-hegy kórúl vas- és kószéntelepek mutatkoznak, a fóld mélyében pedig sótelepek vannak, melyek Dragabártfalván nyilt forrá- sokban fólszinre is kerúlnek. Számos helyen, így Kustánfalva, Bukovinka, Munkács és fónt a határszélen Szkotárszka helységnél barna és fekete kószénrétegek vannak. Cerithium-réteg és trachittufa Zsukótól fólfelé Bereg- Szilvásig, majd Pisztraházán, Remetén és Hát vidékén is van, míg a lapályos vólgyek és a síkság ózónvízi és áradmányi képzódményú telepek. Beregmegye folyói kózt legtekintélyesebb a Tisza, mely a megye déli és délnyugati szélét mossa. A csetfalvi határnál éri el a megyét és Naményig Szatmár, onnan pedig Kis-Lónyáig Szabolcsmegye felól von határt. Bereg- megye felól a Tisza partjai tóbbnyire magasak, melyek alatt a folyó itt még nagy sebességgel fut lefelé. Másik nagyobb, de a Tiszánál sokkal kisebb folyó a Latorcza, mely fónt éjszakon a határhegységben ered s onnan dél- nyugati irányban egészen átszeli a megyét. Munkácsig magas hegyek kózt s tóbbnyire szúk vólgyón folyik, mikózben sok apróbb patakkal gyarapodik; Munkácson alúl sikságon halad, nagyon rendetlenúl és sok árterúlettel, s nyugaton, a Tiszától nem messzire Ungmegyébe lép át. Mellékvizei kózúl nagyobbak: balról a Viesa és Kerepecz patak, jobbról a Zsdenyova, Pinye és Szuszkó patakok. Szintén nagyobbacska folyó a megye délkeleti széleit óntózó Borzsa vagy Borzsova, mely az Ilosva, Szalva és Vérke patakokkal gyarapodva Mezó-Vári mellett a Tiszába ómlik. Tó ninesen a megyében, de a lapályos részeken, kivált a déli vidékeken terjedelmes ingoványos, mocsaras terúletek vannak. Ezek kózt legnagyobb a Beregszász és Munkács kózt elterúló, 28.684 hold nagyságú Szernye moesár (régen Nagy-to), melyet 1874-ben kezdtek lecsapolni s már annyira kiszáradt, hogy fóldmivelési czélokra használható. Most buja nóvényzetú kaszálók, legelók és kitúnó búzafóldek diszlenek ott, a hol nehány évvel ezelótt még ingoványnál és viznél egyéb nem volt s a vizenyós terúletet legfólebb a moesár belsóbb részeiben tenyészett égerfa-esoportok élénkítették. Hajdan a kórúl fekvó helységek jobbágyai sok halat és teknósbékát fogtak itt. Hasonlíthatatlan látvány volt itt régebben, ha a hosszú száraz nyár folytán kiszikkadt tózeg- terúletek és nádasok valami okból kigyúladtak s heteken, sót olykor hóna- pokon át éjjel-nappal olthatatlan lánggal égtek. Sokszor volt rá eset, hogy nemesak a lápok kózt tanyázó állatok, hanem a menekúlni nem tudó