Page - 436 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

436 hessen. Ha häta mögül a hajtök zsivaja hallatszott, vigyäzva tekintgetett szet es meggyorsitä lepteit. Szäz lepesnyire lehetett tölem, midön hirtelen megällott es lassan iränyt vältoztatott kisse fölfele, de nem egeszen nekem tartva, mint eddig. Attöl felve, hogy kesöbb nem taläl elegge közelembe jönni, a mint ket nagy bükkfa közt egesz alakjät szabadon jöl szemügyre vehettem: löttem! Mozdiilatäböl mindjärt eszrevettem, hogy golyöm talält. Egy pillanatra csöndesen megällott es mindenfeie nezegetett, hogy tämadöjät kikemlelje. Ekkor gyorsan hätra nyültam mäsik fegyveremert. E mozdü- latomat a medve eszrevette es nyomban arra fordülva, gyorsabban, mint sem e nehezkes ällatröl föltehettem volna, feiern rohant. Egy kis melyedesen, melyben nem läthattam, nagy sebesseggel keresztül futott es egy pillanat alatt valami harmincz lepesnyire közeledett hozzäm. Nagy, fekete pofäja, mely a löves elött szinte szelid nezesu volt, vad ränczokba vonödott, s az ällat böszölten tartott feiern. Värtam, mig egesz alakjät jöl kivehettem; aztän homlokära czeloztam es megräntottam a ravaszt. Löve- semre hangosan elorditotta magät; iparkodott läbra kapni, de mindjärt összeesett es holtan terült el a feher höban. A golyö melyen befurödott agyäba. A szeles, hatalmas fejü fekete öriäs elterült a havon, melyet verevel festett be. Egy negyedöra telt el ismet värakozässal, miközben a hajtök lärmäja mind közelebb hallatszott es eszre lehetett venni, hogy a hajtäs v£ge feie jär. Egyszer csak lent a völgyben härom sötet alakot pillantottam meg gyors futässal az ältalunk elällott hegyhätnak tartani. Fiatal, gyönge, meg csak komondor nagysägü bocsok voltak ezek, melyeknek bozontos bundäjuk miatt körvonalaik is alig voltak kivehetök; inkäbb valami nehezkesen tova gurülö gombolyagokhoz hasonlitottak. Eleinte feiern tartottak; de aztän felre csaptak es egyenesen Schönborn gröf feie mentek, ki egyiköket jöl iränyzott lövessel szerencsesen le is teri- tette. A mäsik kettö nyomban visszafordült es feiig futva, feiig gurülva, lesurrant a hajläson es most egyenesen feiern tartottak. Az elöttem elterülö kis melyedesen ät haladtak es midön a nagy bükktörzsek közt bukdäcsoltak, fölhasznälva a szabad lätäst nyüjtö pillanatot, az elsöt sikerült lelönöm. Jajveszekelö orditozässal meg egyszer föltäpäszkodott, hätsö läbaira ällott es szerteszet tekintett. Meg egy löves es vege volt. Az eletben maradt harmadik bocs nem sok idöt engedett a czelzäsra. Alig lätta ket testver6nek szomorü sorsät, azonnal vad futäsnak eredve,