Page - 444 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

444 naikhoz, mint a hazai zsidósághoz. Legnagyobb részt mereven ragaszkodnak keleties szokásaikhoz és ruházatukhoz, melynek legjellemzóbb része a hosszú kaftán. Házaikat a falukon leginkább az országútak mellé építik, mivel vagy kereskedók, vagy korcsmárosok és mészárosok; ámbár mostanában már fóldmíveléssel is kezdenek foglalkozni s erósen úzik a fakereskedést és tutajozást. A megye tórténetére vonatkozó legrégibb írott emlék Imre királytól 1199-böl való. Ez oklevél eredetijét Sopron város levéltárában órzik. Ehhez még a kóvetkezó századból három királyi oklevél járúl, melyek alapján biztosan állítható, hogy a XII. és XIII. századokban a mai Máramaros egész terúlete királyi birtok volt. A Beregben, Munkács vidékén vadászat kedvéért megfordúlt királyainkat fóleg a vadak bósége vonzotta Máramarosba is, és ilyen alkalmakkor szerzett tapasztalataik indították öket arra, hogy e vidéket fóleg a rengeteg erdóségek és a só értékesítése végett benépesítsék. A megye életében a XIV. század a szervezkedés idószaka volt, a mikor a földböl, „ terra u-ból „comitatus"-sá lett. Máramarosban 1303-ban már a király ispánját látjuk Miklós „comes" személyében; az öt koronaváros 1322-ben, illetóleg 1352-ben nyeri kivált- ságát. Ezek a városok voltak abban az idószakban a megye szellemi életének fó fészkei, míg a hadászat fópontjáúl a huszti vár szolgált. A huszti vár a sóbányákkal együtt királyi birtok volt. A korona- uradalom 1556-ban Huszttal együtt az erdélyi fejedelmek birtokába ment át, s 1570-ben a megye már az Erdélyhez kapcsolt „Részek"-hez tartozott. Azonban 1703-ban véglegesen visszacsatoltatott az anyaországhoz. II. Rákóczy Ferencz harczai alkalmával a megye lakói 4.000 gyalogossal és 800 lovassal erósitették a fejedelem hadseregét. A szatmári béke után terúletének nagy része ismét koronajószággá, részint kincstári birtokká lett. A megye székvárosa, Máramaros-Sziget, aTisza és az ezzel itt egyesúló Iza által alkotott félszigeten fekszik, igen szép és tágas vólgylapály kózepén, melyet éjszak felól az Apeczka, keletról a Pop Iván, délról és délnyugatról a Gutin és Kóhát hegytömegek lejtói szegélyeznek. Epen a város fölött a Szalaván és Várhegy festói magaslatai emelkednek. Lakosainak szánia: 14.800. Ebból magyarajkú ÍO.OOO, a többi német, román és rutén. Sziget a máramarosi ót koronaváros egyike. I. Lajostól 1352-ben kapott szabadalmat. Az 17 17. évi tatárpusztítás Szigetet is megviselte s a református templomban a lakosság által ósszehalmozott kincseket a tatárok elrabolták.