Page - 472 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Volume 21

472 a bûzatermô talajon arânylag kevés fâradsâggal biztositva maguknak a meg- élhetést. Nagybânyân tiszta magyar polgârsâg, kulsejében is târsa a szatmâri és debreczeni czivisnek, a németbôl megmagyarosodott régi bânyâszaép ivadékaival osztozik a bor- és gyûmôlcstermesztés, a kisipar és a bânya- mivelés nehéz munkâjâban. A bànyâsz elem voltaképen Felsôbânyân, a lâpos- bânyai, fernezelyi és kapniki vôlgyekben vâlik uralkodôvâ, de mindcnutt az olâhsâg kôzé van ékelve, mely ugy itt, mint az Avassâgban és a kôvâr- vidéki fensikokon ma is leginkâbb a pâsztorélet ôsi foglalkozâsât uzi, s a mellett napszâmban dolgozik. Bar a mâramarosi hatârnâl emelkedô hegyek ércztartalma mâr a tôrté- nelem elôtti kor embere elôtt sem lehetett ismeretlen : Nagybânya és vidéke rendszeres megtelepitése arânylag késôn tôrtént. A tôrténelmi nyomok a XIII. szâzad derekâig vezetnek vissza. Kûlsô kôrûlmények egybevetésébôl kôvetkeztethetjûk, hogy a Kereszthegy alatt levô kezdetleges bânyâsztelepek- ben a mongolok pusztitàsa utân IV. Béla âltal behivott német telepitvényesek fejlesztették ki a vârosi életet. Azelsô, 1327-bôl valô oklevél Szaszarbdnydnak nevezi a helyet, attôl a Gutin aljâban eredô kis folyôtôl, mely a bânyamuveket a szùkséges hajtô erôvel ellâtta, s melynek az Arpâdok korâban mâr isniert nevét a nyelvtudomâny maig sem tudta megmagyarâzni. Minthogy Szaszar- bânya és Asszonypataka polgàrai Nagy Lajos kirâlytol 1347-ben kôzôsen kapnak régi jogaikat megujitô kivâltsâglevelet, azt kell kôvetkeztetnûnk, hogy ugy ez a két név, mint a Nagybânya elnevezés egymâs szomszédsâgâban keletkezett kûlôn bânyatelepeket jelôl, melyek a kôzôs kivàltsâgok révén forrtak egységes vârossâ. A XIV. szâzad derekâtél a vâros neve Asszony- pataka (Rivulus Dominarum), németûl pedig Hungrisch-Neustadt\ a mi nemesak azt mutatja, hogy a késôbbi telepitések kôzûl valô, hanem azt is, hogy a német vendégnép itt mâr kezdettôl fogva magyarokkal osztozott a polgârjogokban, és egyûttal megmagyarâzza azt az érdekes jelenséget, hogy a német eredetu bânyavâros a tôbbi bânyavârosoktôl eltérôleg oly gyôke- resen megmagyarosodott. Hogy a Nagybânya elnevezés mikor szoritotta ki Asszonypataka ôsi nevét a mindennapi hasznâlatbôl, (pecsétjein ma is hasznâlja a vâros e nevet,) pontosan kimutatni nem tudjuk. Mindenesetre a bânyâszat fejlôdésével âll ez kapcsolatban, mely mâr a XV. szâzadban annyira virâgzott, hogy a Zsigmond kirâly âltal Lazarevics Istvân szerb despotânak adomânyozott vârost és bânyâit Hunyadi Jânos 1445-ben erôvel foglalta el a maga részére Brankovics Gyôrgytôl, Lazarevics utôdjâtôl.