Page - 24 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

24 keken; és ha az elszáradt fákon buzgón kopácsoló harkály egyhangú rikoltása irányában kutatunk, tóbbnyire úgy találjuk, hogy a sárgafejii harkály (Picoides tridactylus) az, mely itt tanyát ütótt. A süketfajd (Tetrao urogallus) és nytrfajd (T. tetrix) is elég nagy szám- ban népesíti a magasan fekvó erdóségeket, és mindenütt ott van a fenyves szajkó (Nucifraga caryocatactes), a mely a keresztcs'órü madárral (Loxia curvirostra) egyetemben nemcsak a fenyútobozt pusztítja, hanem ószszel igazán végtelen seregekben vonúl mogyoró-szüretre is. Kevésbbé feltúnók az óserdók- ben a kis madarak: a kontyos- és a fenyves czinege (Parus cristatus és P. ater), a vórós-begy (Erithacus rubecula) és a tüzesfejü királyka (Regulus ignicapillus), azután a Up-rigó és az ¿nekes rigó (Turdus viseivorus és T. musicus), a magas- ban pedig az alpesi órvós rigó (T. torquatus alpestris) a fóbb képviselóik. Ha azután a mind ritkásabbá váló erdóovet clhagyva, a tulajdonképeni magashegyi régióba jutunk, mely Boszniában mintegy 1.600, Herczegovi- nában 1.700 méternél kezdódik : ismét egészen új állat-alakokat találunk. Az emlósók kóréból a legmagasabb helyeken honos zergt'n és nehány alpesi poczkon meg denevSren kivúl keveset látni ugyan, de a madarak kózúl sok jellemzó faj élénkíti a boszniai magas hegyeket. Jelentsük itt ki mindjárt, hogy e terúleten a legcsekélyebb nyoma sincs a vadkecske , a marmota , a havasi nyúl és a havasi fajd egykori, vagy mai elófordúlásának; épen úgy nincs ma az országnak egyetlen vizében sem hód. Ezeket azonban gazdagon pótolják mások. Mindenek elótt Európának legfejedelmibb madaráról, a szakállas sas- kese/yürbl (Gypaetus barbatus) kell megemlékeznünk, melyet itt meglehetósen rendesen látni, holott más országokban vagy teljesen kipusztúlt, vagy rendkivúl ritkává lett. A bosznia-herczegovinai határhegység ormainak ma is páratlan dísze ó. Hanem az egész Balkán vidékének jellemzó madara, a fakó keselyu (Gyps fulvus), és itt-ott sotétebb színú legkózelebbi rokona, a bama keselyu (Vultur monachus) is eléggyakran el-ellátogat az alpesi régióba. Mind a mellett most is, ezen túlra is csak a szirti sas (Aquila chrysafitus) a magas ormoknak óseredeti ragadozó madara, melynek a bárányra való nagy étvágya minden juhásznak annyi aggodalmat és gondot okoz. Sárgacsórú havasi csókák (Pyrrhocorax alpinus) füttyengetve és cse- vegve keringenek a levegóben; mindenfelé szól a havasi püyér (Anthus spinoletta) s az illatos alpesi fúben el-elsurran a csinos balkánifüles-pacsirta (Otocorys alpestris.) A meredek sziklafalról nem hiányzik az ékes színezetú hajnalmadár (Tiehodroma muraría) és a tórpe-fenyú kózúl mindenfelól hallik