Page - 28 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

28 kesebb a természetbuvár elótt a hegyes fejú gyikhoz (Lacerta oxycephala D. B.) közel álló s Dalmácziában a Mosor hegyról leírt mosori gyík (Lacerta mosoriensis Kolomb.), melyet eddig csak egyes pontokon találtak Gafko és Bilek kerületben. A kígyók száma rendkivúl nagy ; leginkább feltúnik közulök a szép színezetú leopárd-sikló (Coluber leopardinus Bonap.) és a Dahli-sikló (Zamenis Dahlii Fitz.). A kígyótól, akár merges, akár nem, az egész lakosság rettenetesen irtózik és undorodik. Kevésbbé feltunök az emlösök; de említésre méltó az a nem régiben szárnyra kelt váratlan hír, hogy a sakál (Canis aureus) a dalmát-herczegovinai határterúleten elófordúl, a mi bizonyára onnan lesz magyarázható, hogy ez állat Sabioncello dalmát félszigeten aránylag gyakori. Rendkivúl élénk és tarka Herczegovinában a madárélet. Folyton más-más kép tárúl elénk, ha e tekintetben a nagy mocsarak, vagy a száraz, pusztaszerú síkságok, a trópusi gazdagsággal zöldelö mezók, vagy az igazi karszt, avagy végre a meredek sziklafalak lakóit veszszük szemügyre. A legtöbb ilyen meredek sziklafal látható már a Narenta nagyszerú szorosából, vagy a Radobolja és a Buna forrásvidékének általában szokásos meglátogatásakor. Itt szállong az egyiptomi dögkeselyü (Neophron percno- pterus), itt hallani esténként a nagy buhu (Bubo bubo L.) tompa huhogását és a kövi rigónak (Montícola solitaria) dallamos flótahangját. Idestova röp- kedó szirti galambok (Columba livia), egy-egy károgó holló (Corvus corax), el-elsurranó havasi sarlós-fecskék (Micropus melba), az ormok köröl folyvást keringó szirti fecskék (Cotyle rupestris) és az Orókké nevetó, kiáltozó sziriai csuszka (Sitta syriaca), egészítik ki a madarak sorát. Sokkal kevésbbé népesnek, sót gyakran épen gyéren lakottnak találjuk a tulajdonképeni karszt vidéket a maga kietlenségével és úttalanságával. Itt mindenekelótt a szirti fogoly (Caccabis saxatilis) az, mely figyelmet érdemel, azután két délvidéki hantmadár (Saxícola), a sovényi sármány (Emberiza cirlus L.) és a szakállas poszáta (Sylvia leucopogon), melynek gyóngéd énekét mindenütt hallani az örökzöld bokrokban. Ott, a hoi a karsztot a kék Adria nyaldossa, a Sutorinában, még két kedves dalos madár jelenik meg, a melyek- nek tulajdonképeni hazájok sokkal messzebb van délre: a kucstnds poszáta (Sylvia melanocephala) és a czisztusz-lakó fülemüle (Cisticola schoenicla Bon.). Ha az ország sivár, pusztai jellemú síkságait látogatjuk meg, ismét egé- szen más alakokat találunk: mindenekelótt a rovidújjú pacsirtát (Calandritis brachydactyla) és a parlagi pityfrt (Anthus campestris); éjjel az ugartyúk